Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
HONORÁCIOROK A REFORMKORBAN 435 te le figyelemreméltó álláspontját a Világban. Cikkében a kérdést központi kormányzás és megyei autonómia problémájává tágítja és a centralizmus védelmében ellentmond Kossuth felfogásának a megyei statútumalkotásról. Azonban csak ez a formai kérdés állítja szembe Dessewffyt a honorácioroknak megadandó szavazati joggal. Hiszen már 1833-ban foglalkozott a honoráciorokon kívül a jobbágyság képviselőinek bevonásával is a választásokba.3 3 Az a tény, hogy Dessewffy nem idegenkedik a honoráciorok szavazati jogától, mutatja, hogy a törvényes formák mellőzése ellenére nincs szó forradalmi cselekedetről, sőt éppen a forradalom megelőzése a cél, egy újabb felemelkedő társadalmi réteg beszorítása az elavult rendi keretek közé. Sokat foglalkozott a honoráciorok politikai jogainak kérdésével az 1843-44. évi országgyűlés a városok és a vármegyék rendezésével kapcsolatban.3 4 Egyik javaslatból sem lett törvény a követi tábla és a főrendek közötti áthidalhatatlan ellentét következtében. Az országgyűlési tárgyalások szónokai általában Kossuth Lajosnak a Pesti Hírlap vezércikkeiben kifejtett gondolatait variálták, önálló nézetek csak jelentéktelen részletkérdésekkel kapcsolatban hangzottak el.3 5 A honoráciorok kérdésének rendezése Kossuth Lajos szerint az országgyűlés főfeladatai közé tartozik. Az ó probléma-fölvetése kiszakítja a kérdést eddigi szűk kereteiből, s a magyar társadalom fejlődésének, a polgári magyar nemzetállam kialakításának vonalába állítja. Világosan látja, hogy a magyar társadalom fejlődése már túljutott az eddigi formákon, s létrejöttek már olyan társadalmi rétegek, amelyek a rendi keretekbe sehogyan sem illeszthetők bele. Ezeket az újonnan kialakult rétegeket nem lehet elhanyagolni, mert a bekövetkező társadalmi átalakulásban „a nemesség kétségtelenül főtényező leend mindvégiglen, és megérdemli, hogy az legyen; de egyedüli nem maradhat, segédre van szüksége, különben működése hatását önmagán fogná szertetördelni. - E nélkülözhetetlen segéd pedig csak egy önálló alkotmányos középrend lehet, e nélkül nemzetünknek jövendője nincs. - Ezért hát a királyi városok kérdése életkérdés; de ez életkérdésnek viszont életkérdését a polgárjog meghatározása teszi;..." s a viszonyok logikai kapcsolata máris a honoráciorokhoz vezet. A városok rendezésénél ugyanis nem lehet kikerülni a kérdést: „vájjon a honoratiorok, mint ilyenek s csak azért, mert ilyenek, várospolgári jogot nyerjenek-e, vagyis városokban a polgárgyűlési képviselők, s országgyűlési követek választásában szavazattal bírjanak-e?" A válasz nem lehet kétséges, hiszen a honoráciorok beilleszkedése a kir. városok szervezetébe a magyar nemzetiségnek is érdeke. „Mi tehát - írja Kossuth - ...az úgynevezett tisztesb rendűeket a városi polgárjogban részesíteni, azaz választókká és választhatókká tenni óhajtjuk; vagyis helyesebben szólva nagy hibának tartanók a polgárjogot oly qualificatióra szorítani, miszerint az ügyvéd, az orvos, a tudós stb. ha csak városi fekvő vagyont nem bír, a polgárjogból kirekesztessék: s ezt annyival na-33 Gróf Dessewffy Aurél: Törvényhozás és megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok. Világ. 1841. évf. 72. sz. Kiadva: X. Y. Z. könyv. Pest. 1841. 1-10. 1. és Összes m ívei. Budapest, 1887. 13-20. 1. Az 1833-i tervezet: Összes művei. 163. 1. 34 Kovács i. m. passim. 35 Kossuth Lajosnak a honoráciorokkal foglalkozó vezércikkei: Városi polgáijog. PH. 1841. 93. Igénytelen nézetek. PH. 1842. 184. Viszonyok kapcsolata. PH. 1843. 228. Városi polgáijog és honoratiorok. PH. 1843. 233. Polgárcategoriák. PH. 1843. 234. A pillanat kénytelensége. PH. 1843. 240. Irányelvek. PH. 1843. 267. A teendők. PH. 1843. 267. Valamennyi aránylag pontosan kiadva Iratai XII-XIII. kötetében.
