Századok – 1989

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427

430 IШ CK RNA ST GUSZTÁV tömegekben mennek gimnáziumba a polgár- és parasztfiúk - a szegényebbeket akárhányszor ösztöndíjak segítik - s az iskola elvégzése után a papság, paptanárság, vagy az ügyvédi, orvosi, mérnöki pálya a nemességhez hasonló társadalmi állásra emeli őket. A könnyebb kenyérkereseti lehetőséget biztosító szellemi pályák megnyitásának a népi tömegek előtt első következménye már a század végére az értelmiségi túltermelés.6 II. József pátense nem megindítója volt a nem-nemesek magasabb iskoláztatásának, hanem csak egy már megindult folyamat elől hárította el az akadályokat. így válik érthetővé, hogy már uralkodásának utolsó éveiben előttünk áll az új társadalmi réteg, a nem-nemes értelmiség. A honorácior-réteg nyugodt társadalmi felemelkedését derékban töri ketté a II. József halálával uralomra jutó rendi reakció. A nemesi megmozdulásokból kizárják őket, az országgyűléseken pedig komolyan szóba kerül a nem-nemesek kizárása a közhivatalokból. Ennek hatása alatt II. Lipóthoz fordulnak védelemért.7 A nem-nemes értelmiség a szabadkőműves páholyokban megismerkedett a forradalmi eszmékkel és élénken reagált rájuk. Társadalmi helyzetük predesztinálta őket arra, hogy az illuminátizmus híveivé legyenek, s lényegében ők voltak Magyarországon a radikalizmus hordozói. Nem voltak sokan, csupán Pesten és Budán tömörültek nagyobb csoportok. A franciaországi harmadik rend szerepére vágytak, de a rendi állam és társadalom még nem engedi érvényesülni őket.8 Tehát eleve szembekerültek a rendi törekvésekkel. Céljuk, mint minden felemelkedő társadalmi rétegé, a politikai vezetésben való részvétel, a hatalom birtoklása volt. Ezért simultak II. József rendszeréhez, ezért tódultak a szabadkőműves páholyokba, s amikor 1790 rendi reakciója elnyomással fenyegette őket, a királyhoz fordultak támogatásért. II. Lipót halála után, ezt a támaszukat is elveszítve, az udvarral és a rendekkel szembekerülve nem nyílt számukra más út, mint a forradalom. Azonban számuk még túl kicsiny volt, erejük a hatalmon levőkkel szemben elégtelen, a Martinovics-összeesküvés kísérlete nem siket rült. Mint társadalmi réteg nem tudták kiharcolni felemelkedésüket, nem maradt száí mukra más, mint hogy egyénenként próbáljanak fölemelkedni a politikai vezetőréteg' be. Ezt pedig nem lehetett másképp, mint a fennálló rendhez, a nemes világszemlélethez és életformához való minél alázatosabb alkalmazkodással. А ХЩ század első felében eltűnnek szemünk elől a honoráciorok, tevékénységük kimerült, nemességhez való minél tökéletesebb hasonulásban. î Néhány évtizednyi szünet után, az 1840-es évek elején a honorácior-réte egyszerre a politikai érdeklődés homlokterébe kerül. Közgyűlési viták, hírlap polémiák foglalkoznak szavazati joguk kérdésével a megyékben, városokban és az orl szággyűlésen. Méltán vetődik fel a kérdés, milyen elemek alkotják társadalmunknak ezt a rétegét és számuk mekkora súlyt képvisel a reformkor politikai és társadalmi küzdelmeiben. Sajnos, statisztikusaink ezzel a problémával nem foglalkoztak, s a ren-" delkezésünkre álló adatok nem oldják meg a kérdést. 6 (Glatz, Jakob): Freymüthige Bemerkungen eines Ungars über sein Vaterland. Teutschland, 1799) 194. 1. 7 Marczali Henrik: Az 1790-91. évi országgyűlés. Budapest, 1907. II. k. 160. sk. 1. i 8 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor Iratai 1790-1795. Budapest, 1926. 130. !..