Századok – 1989

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427

HONORÁCIOROK A REFORMKORBAN 429 ni őket a városi értelmiség, a honoráciorok segítségével, akik „a magyar nemzetiségnek gyűjtőmagul" szolgálhatnak.2 Értekezésünk ennek az értelmiségi rétegnek kialakulását, helyzetét és szerepét kívánja tisztázni a felbomló rendi társadalomban. A „honorácior" szó mai nyelvhasználatunkban értelmiségi foglalkozású embert jelöl. Eredetileg, mint középfokú melléknév, nem abszolút meghatározója egy társadalmi rétegnek, hanem csak egy másik társadalmi osztályhoz viszonyított megjelölés. A reformkorban általában a jobbágyoknál „tisztesebb" nem-nemes protestáns papokat, tanárokat, tanítókat, ügyvédeket, orvosokat, gyógyszerészeket, mérnököket, állami, megyei és városi tisztviselőket, jegyzőket, gazdatiszteket és művészeket értik alatta, egyszóval a hazai értelmiség egész nem-nemes részét, azonban egyértelmű, pontos definíciója e társadalmi kategóriának nincsen. Megyénként, sőt közgyűlésenként hol szűkebben, hol tágabban értelmezik a honorácior fogalmát, s ha meggondoljuk, hogy az értelmiségiek mellett nemesi birtokok bérlőit és gazdag kereskedőket is számítottak közéjük, világosan áll előttünk, hogy itt nem lehet szó új osztályról, hanem csak a legkülönbözőbb elemekből összetevődött társadalmi rétegről, amelynek leglényegesebb ismertető jegye, hogy tagjai, bár nem nemesek, nem állnak úri hatalom alatt, a jobbágyság sorából iskolázottságuk, foglalkozásuk, életmódjuk révén kiemelkedtek. A honorácior-réteget a rendi társadalomnak az osztálytársadalom felé irányuló fejlődése és foglalkozások szerint végbemenő differenciálódása hozta létre. Külön honorácior-réteg tehát nem sajátos magyar jelenség, hanem megtalálható minden bomlásnak indult rendi társadalomban. Ilyen jellegű a szakszerű hivatalnokréteg a XVIII. századi francia társadalomban, azonban ezek társadalmi súlya és megbecsülése sokkal nagyobb volt a magyarországi honoráciorokénál. A „honorácior" megjelölés Magyarországon először a magánéletben tűnik fel a XVIII. század első felében. Hivatalos iratok csak az 1780-as években említik őket, ekkor alkotnak észrevehetően elkülönülő társadalmi réteget. Az 1787-i népszámlálás adatai szerint a kisebb tisztviselőket és tanítókat leszámítva 3792 tisztviselő és honorácior volt Magyarországon, a lakosságnak általában 0,1 %-a. Városokban lakott 1461, a városi lakosság 0,74%a, megyékben 2331, a megyei lakosság 0,08%-a. Ez a hivatalos eredmény feltűnően alacsony, néhány évvel később Schwartner számukat 17,712-re teszi.4 II. József évtizede (1780-90) mindenképpen döntő jelentőségű a honoráciorréteg kialakulásának történetében. Nem is annyira az újonnan feltáruló hivatalnoki lehetőségek a döntők, hiszen II. Józsefnek Hajnóczy egyetlen nem-nemes alispánja volt, ennél sokkal nagyobb jelentőségű az az 1785-i pátens, amely megengedte, hogy bárki, származására való tekintet nélkül, szabadon léphessen tudományos pályára. Ezzel mindenki számára megnyílt a társadalmi felemelkedés útja. Egyre nagyobb 2 Az idézetek Kosáry i. m. 229. és 239. 1. 3 Kása János: Budapest kialakulása. Magyarságtudomány, 1936. 107. 1. 4 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Budapest, 1938. 55-57. és 63-65. 1. 5 Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. Budapest 1885-1888. III. к. 39. és 84. I.