Századok – 1989
Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407
420 HAJNAL ISTVÁN másutt Európában még szinte ünnepi forma az oklevél, a belga levéltárakban már kicsi üzleti szerződéseknek, adósleveleknek ezrei és ezrei maradtak reánk. Igen valószínű, hogy különösen eleinte az idegen nemzetek klerikusai is gyakran a belga iskolákban szerezték írásképzettségüket. * Az európai írásnak sorsa azonban mégiscsak a francia szokásszerű társadalomban alapozódott meg. Itt az értelmiségi munkának sokáig írástalan korporációi, a káptalani iskoláknak szinte kézművességszerű fegyelmezettségével és a hűbéries szak ma megbízhatóságával. Aki iskolába járt, az már ezzel is klerikussá vált, ha nem is je lezte ezt mással, mint fején a tonzúra viselésével. Az egyházra érvényes különlegf bíráskodás alatt állott, mint egyébként külön saját bíráskodás alatt minden világi h vatás is, a lovagi és a kézművesi is, azokban az időkben. Nagyszerű érzékkel a való ságos tények iránt, amelyeket a klerikus reális formájuk, s nem jogelvek szerint k< zel. Nem üzlettárs, nem a hatalmasok érdektársa akar lenni, hanem a társadaln tények hivatásos gyűjtője és hitelesítője, az egész emberi életvitelre tekintő feldolgo zója. Pár emberöltő múlva lassanként világi réteggé válva ez a klerikusság minden kí sőbbi európai értelmiségi hivatás megalapozója; ma is, öntudatlanul is, magunkbí hordjuk a szokásszerű hivatásképződésnek formáit, tárgyiasan és hitelesen vizsgá munkamódszereit, a társadalomhoz igazodás módjait. A XII. század elejétől hirtelen megduzzadtak egyes iskolaközpontok, az olas típusé főként Bolognában, a francia típusé főként Párizsban. Párizsban a püspök kancellárjáé volt az iskolatartás hűbérjoga; ó adott jogosít ványt a végzett tanulóknak az ifjabbak tanítására. A tanulók óriási többsége a triviumquadrivium, a „Septem artes liberales" tanulására jött ide. Általános intellektuális meggyúrás ez a tanfolyam, eléggé kíméletlen fegyelmezéssel, akár a kézműves korporációkban. Egyébként a hűbéri-lovagi, valamint a kézművesi szervezetek a képzésfokozatok elnevezésében is sok az egyezés a nagy iskolák, a „Studium generale"-k elnevezéseivel. Az artes-ben benn van minden, az írásfogalmazástól a filozófiáig és a természettudományig. Felsőbb kiválasztódása e tanfolyamnak a teológia, a jogtudomány és orvostudomány - de az artes elvégzése már a legelőkelőbb egyházi pozíciókra is méltóvá teszi a klerikust, a teológiára csak a speciálisan tudós hajlamú klerikusok mennek. Egyébként pedig a végzett klerikusok hűbéries-féle viszonyban szegődnek el, újszerű képzettséggel fejedelmi, főúri udvarokba, s főként egyházi központokba. A XIII. század elejétől már mint különleges jogú magas korporáció szerepel a „Studium generale", a magisterek és tanulók egyeteme, „universitas"-a. A szervezeti kialakulás fokról fokra lépést tart a kézműveskorporációk alakulásával, maga az egyetemmé való szerveződés is egyidejű és ugyanazon értelmű, mint a régi földesúri eredetű kézművesszervezeteknek céhi társulássá való átalakulása. Az egyetem is szakmákra, fakultásokra tagozódik; a törzskorporáció a facultas artium, amelynek feje lesz idővel az egész egyetemek rektora. Törzskorporáció: a kézművességnél az anyagelbánás alapmódszereivel foglalkozik, az egyetemen az ember alapvető intellektuális módszereivel. A magister önállósul a kancellártól; pár tanítványt tanít, szállásán, mintegy
