Századok – 1989

Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407

412 HAJNAL ISTVÁN szüljenek, a korporációk együttesének tisztességére és hasznára. Nehezen részletezhető és kifejezhető szokások biztosították ezt a kölcsönösséget, a munkamódszerektől a hivatásbeli tisztességig. Nyilvánvaló, hogy ilyen kölcsönösség nem alakulhatott ki a csupasz üzleti érdekkölcsönösség alapján, az életmódnak, a foglalatosságnak állandó, generációkon át tapasztalt és szokásokba öntött kölcsönössége kellett ehhez. Szokások, amiknek lényege a megbízható, szakértő munka, amiket azonban nem sért meg, hanem ellenkezőleg, erősít az, ha valaki tökéletesíti munkamódszereit. A földesúr nyilván szívesen vette, évszázadok óta, ha várának, épületeinek, ruházatának, fegyvereinek gyártására és karbantartására kézművességek alakulnak ki vagy települnek le. Elvégezték a kívánt munkát: telket, földet kaptak s aztán nagyjából csak a szakértő készenlét az úr előfordulható szükségleteire és gyártmányuk karbantartása volt kötelességük s illetékek fizetése. Egyébként más megrendelőknek dolgoztak. Néha csak egy pár ajtó-ablak, vagy pár hordó volt az, amit a kézműves az úrnak készített s aminek karbantartásáról, pótlásáról azután generációkon át gondoskodnia kellett. De hogy ezt kifogástalanul teljesítse, az úr elvárta egész mesterségének, életmódjának megbízhatóságát, beleértve utódait is. Elvárhatta az együvé telepedett kézművesektől azt is, hogy az épületet, az öltözetet, fegyvert minden részletükben tökéletesen nyújtják át neki. S más megrendelőknek is tudniok kellett, hogy ha sorban megbeszélik igényeiket minden kézművessel s külön alkusznak meg velük, a végső áru minden részletért felel a kézművesek együttese. Pénzgazdaság híján alig is képzelhető el másként, mint bizalomteljes megbeszélés az egyes kézművesekkel, akiknek a megrendelő talán ugyancsak valami megbízható munkában, talán földje megművelésének valami munkájában ad ellenszolgáltatást. Minél többfajta kézművesség, annál finomabb részletmunka áll az úr rendelkezésére, annál távolabbról jönnek ide más megrendelők is. Az úr az egyes szakmák adminisztrációját egy-egy udvari tisztjére bízza, de a foglalatosságok módszerei és egymáshoz való viszonyuk közeli tapasztalatot kíván, az úri udvar növekvésével tehát arra száll az adminisztratív felsőség, aki a tiszt megbízásából ott él a településen. A felsőségek hierarchiája alakul így ki, mindegyik csak a munka szokásszerű megbízhatóságáért felelős felfelé s csak ilyen értelemben avatkozhat be a kézműveséletbe lefelé. A kézműves tehát nyugodtan specializálhatta mesterségét csak a bőr, vagy a gyapjú első kikészítésére. Bizonyára jobban értékelte a megrendelő azt, aki a nyers állati bőrből hajlékony, finom, tartós technikai anyagot tudott készíteni, mint azt, aki a csizmát ügyesen megvarrta. Az üzlet helyett maguk a foglalatosságok, a technikai eljárások léptek előtérbe. A szemlélhető, érzékelhető munkaformák adták a tisztességet és az egzisztenciát. Nem üzletre gyártó, hanem folyton tapasztaló és alakító munkásegzisztencia volt ez, bármily közel állott is még a paraszti élethez. Széles és mindennapi kitapasztalása a természet anyagának, jelenségeinek, már a paraszti társadalomban. így jutnak el az anyagátalakítás olyan apró részleteiig, amelyeket már vak mechanikus szerkezetekkel, vízimalommal, rokkával is el lehet végeztetni. így olyan részletekig, amelyeket vegyi, hőtani műveletekkel lehet elvégeztetni. A természetet csak kicsiny, egynemű részleteiből kiindulva lehet emberi kezelés alá venni. A tudományos technikának is ez a lényege. A kézműves széjjelszedi munkáját a legkisebb részletekre, amiket aztán fegyelmezetten, gyorsan tökéletesen végezhet el. íratlan szabályok hagyományozzák