Századok – 1989

Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407

KÉZMŰVESSÉG, ÍRÁSBELISÉG 413 ezeket tovább, segítik az utódok munkáját. De a szabályozott eljárásokat mindig az értelmes alakító kézműves alkalmazta, akinek boldogulása éppen egy-egy részlet tökéletesebb kialakításától függött. Nem üres rutinról volt tehát szó, mint az antik kézművesnél. Ellenkezőleg, csak az lehetett új és tökéletesebb eljárás, ami nem embertgyötrő munka, hanem az emberi természet és a külső természet belső törvényeit kapcsolja össze egymással. A kézműves mintegy az anyag formálásával fejezi ki belső élményeit; s ezeknek mindenesetre van olyan értékük, mint a szellem egynémely felelőtlen kifejeződésének, írás és irodalom formájában. Kisműhelyek egymásmelletti sokasága: ez nem jelentette a nagyüzemi termelés ellentétét. Bár minden munkás önállóan dolgozott, mégis technikai és társadalmi igazodással más munkásokhoz. Párizsban a korporációk kisműhelyeit gyakran zegzugos átjárók, folyosók kötötték össze, a finom részletek kézről kézre mehettek. De minden részlet önálló, értelmes munka, a folytonos fejlődésnek kezessége. Innen a középkori kézművesgyártmány sajátos bája: fegyelmezett technika és egyúttal az emberi kéz alkotómunkájának nyoma. A francia kézművesség mindvégig is ritkán alakult formális céhhé, szokásai nehezen követték ezt a „fraternitas" néven a XIII. században meginduló racionálisabb európai mozgalmat, ami német területen merev jogi, olasz területen pedig üzleti formákat öltött. A fejlettebb korporációk ellenben mintegy nagyiskolái lettek a kisebbeknek, a nagyvárosiak a vidékieknek, s általában a szabadon letelepülő kézműveseknek, egyúttal bizonyos szakmabeli hatósági jogokkal is fölöttük. A technikai újítások gyors és pontos terjedése innen magyarázható. Az 1581-i királyi ordonnance elegáns francia logikával szabályozta ezt a céhi hierarchiát.9 A munkaszervezet, amelyben az európai ipari technikai fejlődés megindult, nem volt individuális, sem pedig kollektív. Mindenki önálló egzisztencia, az üzemmel és a társadalommal szemben is. Az emberek csak kölcsönösen megbízható munkaformáikkal függtek egymástól, s felsőségüktől is; a fizikai munkán azonban akkor még tanult, önálló, értelmes és társadalmi becsületre vágyó munkát értettek. * így azonban, a társadalom egészétől elkülönülten vizsgálva, mégsem lehet teljesen megértenünk a kézművességnek kora középkori kialakulását. Mi az a szokásszerűség, amivel szervezetét lényegében magyarázzuk? Ma már a francia történetírás a kora középkor alapvető és kizárólag szervezőmódszerének tekinti a szokást, a coutume-ot. Szerepét döntőnek tartja még az írásos korszakban is, egészen a francia forradalomig.10 9 Már az első bővebb francia céh-statutumok is részletesen foglalkoznak a tanoncképzéssel, némelyiknek szövege túlnyomóan ebből áll. (Eberstadt, Gewerberecht, 25. 1.) A nyugati kézművestestületeknél az újkoron át is ez marad az egyik leglényegesebb szempont. Firenzében ezzel szemben már a XIII. században előretör a tanulatlan munka - annál erősebben, minél erősebbé válik az üzlet érdeke intellektuálisan képzett, ..irodista" alkalmazottakban. 10 Erőteljesen és következetesen emeli ezt ki: E. Persol: Les institutions publiques et privées de l'ancienne France, jusqu'en, 1789. Paris, 1935. Elmosódottabban: E. Chénon: Histoire générale du droit français public et privé des origines à 1815. I. K., 1926. - M. Bloch: La société féodale (L'évolution de l'hu-