Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
400 KUMOROVITZ L. BERNÁT színűleg a monostor szerkesztése. 1192-ben a veszprémi káptalan foglalja írásba Mochu nádornak a Hohold miles birtokperében hozott döntését.79 A két ítéletlevél egészen olyan, mint amilyenek a Váradi registrumban ismeretesek. Ez amellett szól, hogy a káptalanok az istenítéletek lebonyolítása mellé most már az igazságügyi írásbeliséget is vállalták. Közülük valószínűleg csak az 1184-i székesfehérvári oklevél volt megpecsételve, a többi (a pannonhalmit csak másolatban bújuk) chirographum, tehát a korabeli francia egyházi oklevelek hitelesítési gyakorlatát követi,8 0 melyet a királyi kancellária is alkalmazott 1181-ben, Froa asszony ismert oklevelében. A kiállító testület tekintélye, az írás, a külső forma és a tanúk felsorolása szolgált hitelesítésük eszköze gyanánt. Úgy látszik, hogy már mind dispositív oklevélnek tekinti magát. Az 1201-i pannonhalmi hiteleshelyi oklevél szintén chirographum,8 1 de már pecséttel is el volt látva. A káptalani és konventi oklevelek megpecsételése csak fokozatosan, a XIII. század első harmadában válik általánossá, akkor, amikor a hiteleshelyi intézmény végleg meggyökeresedve, az 1231-i aranybullában mintegy hivatalosan is jogosítványt kapott a magyar rendi társadalom magánjogi írásbeliségének a rendszeres, sőt kötelező ellátására. 2 A közigazgatási és perjogi írásbeliség egy részével fokozatosan kibővülve, egész hálózata épül ki az országban ez intézménynek, s nemcsak a közhatóságok magánjogi oklevéladását csökkenti a minimumra, hanem a vele karöltve újból életrekelni kívánkozó magánoklevelet is évszázadokra elfojtja. Jelentőségét kifejezően emeli ki az a körülmény, hogy mint magánbirtokos nem egyszer maga az uralkodó is hiteleshelyhez fordul oklevélért,83 sőt az Anjouk a királyi udvarban állítanak fel hiteleshelyet. 10. A káptalanokon és a pannonhalmi konventen kívül a XII. század végén a magyar főpapság is megkezdi a rendszeres oklevélkiadást. A legrégibb Miklós esztergomi érsek oklevele 1183-ból.84 Azért érdekes, mert szövegében franciás elemeket tartalmaz, s ezzel a magyar írásbeliség megújulásának egyik forrására is rámutat. Pecsétje is volt, melyet autentikusnak nevez. Műfaji elhatárolása nem könnyű. Az 79 Fejér: C. D. II. 277-278. 1. 80 Franciaországban az egyházi hatóságok a XII. század utolsó negyedében kezdik kívánni az oklevél megpecsételését, vagy legalább intercidálását. 1178-ban például Berry valamelyik egyházát utasítják, hogy egyik oklevelét „eo quod sigillo munita non esset neque chirographo insignita", állítsa ki újra. Meg is teszi a következő záradékkal: „Verumtamen saniore consilio per ea communitus, supradicte concessioni assensum plenissime prebuit et earn presenti scripto, ad cautelam futurorum confirmari atque chirographo insigniri precepit. El ne deinceps per cuiusquam improvidentiam rediviva contentio pullularet, partem illius in ecclesia sancte Miroflete et partem etiam in ecclesia sancte Marie de Varnutia perpetuo custodiri constituit, anno ab incarnatione (1178)..." Gandilhon, R.: Inventaire des sceaux de Berry antérieurs à 1515. Bourges, 1933. LUI. 1. - G. szerint a pecsét Berryben csak 1211 táján szorítja ki végleg a chirographálást. (LII. 1.) 81 Pannonh. rt. I. 615-616. 1. 82 „Et quia multi in regno leduntur per falsos prestaldos, citationes vei testimonia eorum non valent, nisi per testimonium dioecesani episcopi vel capituli; nec falsificatus prestaldus possit se iustificare, nisi eorundem testimoniis; in causis vero minorum vinorum conventuum et claustrorum testimoniis".Eckhart F.: Hiteleshelyeink eredete és jelentősége. Századok 1913. 645. 1. 83 Uo. 653. 1. 84 Mon. Strig. Eccl. I. 128-129. 1. Fényképe: Szilágyi L.: Az Anonymus kérdés revíziója. Századok 1937. 4-6. sz. a 182. 1. u.