Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 401 esztergomi kanonokok 2 márkáért egy ekényi földet adnak el Farkas ispánnak az érsek engedélyével. Ha az oklevélre az ispánnak volt szüksége, akkor egyházi tekintélytől eredő magánjogi írással van dolgunk; ellenben, ha a kanonokok igazolására készült, s az érsek consensusát is hivatva volt nyilvántartásba venni, akkor egyházi hatósági oklevélnek minősül. 1193-ban Kalanus pécsi püspök, mind Horvátország és dalmácia kormányzója, a hercegség jövedelmeiből tizedet adományoz a zágrábi püspökségnek saját pecsétes oklevelében.85 Mivel kormányzói minőségében rendelkezett, oklevele de gratia jellegű hatósági oklevél. Ugyanebből az esztendőből való egy ítéletlevele is, melyben ugyancsak kormányzói minőségében két civilis és a zágrábi püspök birtokperében hoz döntést.86 Ez tehát de iustitia jellegű közhatásági oklevél. 1199-ben Saul kalocsai érsek egy cseh egyház részére búcsút engedélyez,8 7 1203-ban pedig Péter erdélyi püspök rendezi a szász plébánosok és a káptalan közötti tizedvitát. 8 Mind a kettő egyházi hatósági oklevél. Az első világi férfiú, akinek a magánoklevele az írásbeliség megújhodásának e korából teljes szövegében maradt ránk, Domonkos bán volt.8 9 Vele a pápa és III. Béla király engedelmével, felesége és fia beleegyezésével, 1190 körül megalapítja a borsmonostori apátságot. Domonkos bán oklevele azért is nevezetes, mert ez az első újabb királyi consensusos magánjogi rendelkezés, amely megint a királyi kancellárián kívül készült. Mindezek az oklevelek arról tanúskodnak, hogy a XII. század végén a nem királyi pecsétes oklevél véglegesen meggyökeresedett a magyar talajban. Az írást a magyar társadalom vezető rétege már szívügyének tekinti nemcsak akkor, ha jótékonyságot gyakorol, hanem akkor is, ha egyes tagjai hatóságként intézkednek, vagy mint bírák ítélkeznek. Jellemző e részben Mór ispánnak az esete. Egy 1182-ben hozott ítéletéről maga még nem állít ki oklevelet, de ismerve már az írás fontosságát, közjegyzővel íratja meg bírói döntését.90 A XII. század végén tehát a királyi udvar írásbelisége mellé, s többé már nem alárendelt vagy kisegítői minőségben, hanem melléjerendelten és intézményesen megszervezve, megjelenik a vidéki írásbeliség a hiteleshelyi és közhatósági oklevél formájában, sőt akkortájt újból feltűnik a magán- • oklevél is. A III. Béla korában jelentkező nyugati és déli kultúrhatás és a XII. századi belső fejlődés a XIII. században érik meg. Vele együttjárt a nem királyi pecsétes oklevél teljes kibontakozása s az eddigi központi jellegű írásbeliség nagyobbmérvű decentralizálása.91 A királyokéi mellett a XIII. század eleje óta megjelennek az ifjabb királyok, királynék és királyi hercegek, a főpapokéi mellett az apátok, prépostok és főesperesek 85 Smitiklas: Cod. dipl. II. 259-260. 1. 86 Uo. II. 265. 1. 87 Fejér: C. D. II. 362-363. 1. 88 Uo. II. 421-422. I. 89 Wenzel: ÁUO. XI. 57-58. 1. - Wenzel 1194-re datálja. - Erről és előbbiről olv. még: Szentpétery: Oklevéltan 77. 1. és Kumorovitz: Pecséthasználat 38-38. I. 90 Fejér: C. D, II. 179. I. 91 Szentpétery: Oklevéltan. 77-78. I.
