Századok – 1989

Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381

A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 397 amely Nyugat-Európában ekkor már javában virágzott. Elterjedésének oka az az át­alakulás, amely az egyes országok politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életé­ben, következésképpen a kormányzatban és a jogszolgáltatás terén észlelhető. Az ural­kodó az alakuló rendiség exponenseivel kénytelen megosztani hatalmát, s a tanácsban is akaratukhoz kell igazodnia. A külső fejlődés folytán felszaporodott munkát nem le­het többé patriarkális keretek között intézni: a kormányzat és az igazságügy differen­ciálódik, ellátására hivatalokra és hivatalnokokra van szükség. Az alattvalókkal való érintkezés, akár kegyelmi, akár igazságügyben, a kihallgatás pedig írásbeli petitiók formájában sablonossá, személytelenebbé és szintén hivatalszerűvé válik. S ha az ural­kodó meg is védte, vagy biztosította is központi hatalmát, a iurisdictio fokozatos meg­osztását a nagyobb munka miatt sem lehetett elkerülni. Az új igények kielégítése jog­ban járatos hivatalnokokat kívánt, s a jogszabályok korszerű rendezését és rend­szerezését tette szükségessé. Ezt a feladatot Bolognában végezték el, ahol az artesbfSX kivált jogi ismeretek ápolására önálló jogi főiskola létesült. Irnerius összeállította a Codex Summáját, s a tanítványok a Summákban és Glossákban művelt új tant maguk­kal vitték országaikba, hivatalaikba. A római jog reneszánsza idejében (XII. század) kifejlődött a klasszikus kánoni jog is, tanítása pedig Gratianus révén kivált a teológi­ából. A Decretumból a glosszátorok munkáihoz hasonlóan, a kánonisták, illetve dec­retisták, glosszákat írtak hozzá, a perjogi részből pedig Speculumokat, Ordo iudicia­n'í/sokat állítottak össze. A tanítványok révén ezek is elterjedtek Európa-szerte. Minden valamire való jogásznak ezután - in utroque iure - peritusnak kell lennie, mert a bíróságoknak ilyenekre van szükségük. A kormányzat e fejlődésének egyik kö­vetkezménye az írásbeliség decentralizálása és a magánoklevél elterjedése, amit az autentikus pecsétről időközben kialakult tan is előmozdított. A magyar központi kormányzatban III. Béla uralkodásának második felében kezd mutatkozni a nyugati és déli kultúrhatás. A magyar királyoknak a Szentszékkel való politikai kapcsolatai, s a királyi udvarba kerülő pápai oklevelek, elsősorban a királyi kancellária átalakulását mozdítják elő, viszont a pápai legátusoknak a magyar püspökökkel sűrűn való együtt szereplése az autentikus pecséttel, s az egyházfők pe­csétes okleveleivel ismerteti meg az országot. A külföldi hatás második iránya Fran­ciaországba vezet. A francia kultúrhatás nálunk eddig is jelentős volt. III. Béla fran­cia házassági kapcsolatai, ifjúságunknak a párizsi egyetem iránt való érdeklődése, s itthoni szerepe (a hazakerülő magisterek veszik kezükbe a hazai írásbeliség ügyét), s a letelepedett új szerzetesrendek munkája már eléggé ismeretes. De nem szabad meg­feledkezni arról sem, hogy III. Béla Bizáncban nevelkedett. Ott maga közvetlenül is tapasztalhatta az írásnak az államkormányzatban való jelentős szerepét. Mindez a sokrétű befolyás azonban már magyar talajon, s a hazai szükségletnek megfelelően érvényesült. A királyi birtoknak az eladományozása már III. Béla idejé­ben elkezdődött. Fiai folytatták atyjuk példáját, csak más okból és más ütemben. II. András alatt a királyi vagyon már csaknem megsemmisült. Ezért, de más okból is, a birtoklásban, a gazdasági életben, következésképpen a társadalomban is nagy átalaku­lás ment végbe a századfordulón s a következő évtizedekben. Sokan régi jogaiknak megőrzéséért, a süllyedő társadalmi réteghez tartozók veszendő szabadságukért küz­denek, és mindenki közvetlenül a király elé siet kérésével. Az erősen megszaporodott munka már III. Béla idejében szükségessé teszi az állandó és korszerű udvari kancel-

Next

/
Thumbnails
Contents