Századok – 1989
Tanulmányok - Hanzó Lajos: A Barcaság betelepítése és a Német Lovagrend III–IV/359
BARCASÁG ÉS A NÉMET LOVAGREND 377 egyszer maga a lakosság is spontán elhatározásából vállalkozik erre. A besenyők egyrésze a szászok megjelenésekor a háromszéki síkságra vonul,9 1 ugyanekkor az egész határterületen nyugat-keleti irányú vándorlási hullám csap végig. Fehér megye területe az újból és újból kirajzó várjobbágyok tömegei révén valóságos rezervoárjává lesz a kihömpölygő emberhullámnak. A mai háromszéki székelyek is a XIII. század folyamán hagyták el addigi lakóhelyüket, tehát Szászborbó, Szászsebes, Szászkézd környékét, hogy letelepedhessenek mai lakóhelyükön.92 Endes Miklós feltevése szerint a mai csángókat pedig maguk a rendtagok telepítették Barcaság földjére.93 Az eddigi határmenti királyi patrimoniumnak magánbirtokká való átváltozása révén kivonult határőrség távozásával e terület hadászati jelentősége is megszűnt. Bizonyos azonban, hogy az új földesúr megjelenése mélyreható népi-társadalmi változásokat hozott e vidéken. Az 1213-1222-ig terjedő időben, melyről okleveleink semmit sem tudnak, nyilvánvalóan az elhelyezkedés, építés, elrendeződés folyamata játszódott le. Az eddigiek során is szükségesnek láttuk annak hangsúlyozását, hogy a terület nem volt kizárólagosan német települési terület, hiszen Vilmos püspök 1213-i oklevele már olyan magyarokról beszél, akik időközben telepednek le a rend birtokán és ezek tizedét, mivel megyei területről történik beszivárgásuk, nem hajlandó átengedni az új birtokosnak. A lakosság kevertségére elég jellemző az a tünet is, hogy még vallon elem is fellelhető itt. A betelepülők valamennyien a rendnek tartoznak engedelmeskedni, valamennyi kötelességük között leglényegesebb az, amit az oklevél a következő kifejezéssel jelöl meg: ad eorundem fratrum servitium. Schlözer hangsúlyozza, hogy a középkori kancellária stílusában a servitium szó a hadiszolgálattal azonos, ez viszont személyes szabadságot biztosít a terület valamennyi lakójának. Ez a momentum adja magyarázatát annak a vonzóerőnek is, melyet ez a Kárpátok melletti birtoktest jelentett a vármegyei területen lakók felé. A lovagok meg is tesznek mindent, hogy megyei területekről magukhoz édesgessék az ottani lakosokat. Méltán kívánta tehát az uralkodó megakadályozni ezt a folyamatot és rendelte el, hogy más hazai területről sem az országlakosokat, sem telepeseket kivándoroltatni nem szabad,9 4 s ha ez mégis megtörténnék, magukat a költöző lakosokat, valamint csábítóikat a királynak, vagy embereinek át kell adni.95 Ugyanekkor szász etnikumú lakosság is területfoglalásra törekszik megyei területen, de szándéka belefullad a környező megyei területek magyar tömbjébe, úgyhogy a király is csak 1377-ben csatolja ezeket az egykori rendi területekhez, kimondván, hogy Vindombák, Keresztényfalva, Volkány, Szászmagyaros, Veresmart, Haltovény, Szászhermány, Botfalu, Prázsmár ezután Brassóhoz tartoznak.9 6 91 Karácsonyi: Századok. 1912. 292-294. 1. 92 Árvay: i. m. 21. 1. 93 Endes: Csík-Gyergyó-Kászonszék földjének és népének története. Budapest, 1938. 20. 1. 94 Quod sí Ungaros vei Siculos ad dictam terram transire contigerit, nobis et ecclesiae nostrae in decimis teneantur respondere. 95 ... homines quoque nunc terram inhabitantes praedictam ad eorundem fratrem servitium. 1222: si aliqui de cetero de nostris hominibus sive hospitibus terrae nostrae pertinentibus ad ipsos transmigraverint statim cum notitiam raftrum ex veritate pervenerit, eos, qui sic intraverunt, expellant, et hi qui eos introduxerint in manus regis vel nuntiorum eius tradent.
