Századok – 1989

Tanulmányok - Benkő Loránd: Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez III–IV/343

350 BENKŐ LORÁND két szék nyugati területeinek a családnévanyaga is éppen nem mondható székelyesnek. Maros- és Udvarhelyszéknek említett nyugati részein igen jelentős számú jobbágylakosság élt. Természetesen ezek nem a székelyek közül kerültek ki. Jellemző, hogy különösen Marosszék nyugati felében a főemberek jó része a Székely személy-, illetőleg családnevet viseli. Ez is arra mutat, hogy a környezetük, amelyik nevet adott nekik, nem volt székely eredetű. Ha az lett volna, akkor urait nem illette volna a Székely névvel. - Feltűnő az is, hogy az e területhez kapcsolható oklevelek még a XV. században is kifejezetten kétféle lakosságról tesznek említést, különválasztva a székelyeket a „populus"-tól. Pl. egy 1464-i oklevélben ez áll: „siculos et populos de Naghernee" (SzékOkl. VIII, 106); 1470-ből ezt olvashatjuk; „vniversorum populorum et Inhabitatorum Siculorum possessionum nostrum Mezewmadaras, Kewlpen et Samsond" (SzékOkl. I, 217). E kitételekből az olvasható ki, hogy a székelyek mellett itt más lakosság is élt ebben az időben. Nyilvánvaló, hogy az a népség, amely a „populus" nevet viseli, nem lehetett székely eredetű, máskép az ilyen megkülönböztetés fölösleges lett volna. A románság ekkor még nincs jelen e területen (Nagyernyén később sem!), nem kételkedhetünk abban, hogy a székelyekkel együtt élő lakosság csak a magyar lehetett. Azt hiszem, elég bizonyítékot hoztam föl amellett, hogy a Marosszék nyugati részét és Udvarhelyszék peremvidékét már a XI. század végén, illetőleg a XII. század elején megszálló lakosság nem székely, hanem magyar lakosság volt. Olyan magyar lakosság, amely fajilag és nyelvileg szorosan hozzátartozott a mezőségi, illetőleg királyföldi magyarsághoz. Ez a magyar népesség körülbelül egy évszázaddal megelőzte a beköltöző székelyeket. Marosszéken a mezőségi részt, a Maros és Nyárád közti dombos vidéket, Teremi és Somosd környékét, valamint a Kisküküllő alsó szakaszát szállta meg aránylag nagy számban. Udvarhelyszék területére korántsem nyomult be oly mélyen, mint Marosszékre. Itt a mai Udvarhely megye déli határsávját telepítette be: a Homoród völgyében Oklandig juthatott el, birtokába vette az Erkedipatak és a Solymosi-patak völgyeit. Kisebb számban talán behatolt a Véckepataka és a Küsmöd völgyeibe is. Az eddig elmondottak alapján kirajzolódik előttünk a két széknek a székely beköltözés előtti települési képe. Marosszék nyugati részét és Udvarhely peremvidékét a magyarság tartja megszállva. Az említett szláv csoportok ebben az időben még valószínűleg nem olvadtak bele teljesen a magyarságba, a besenyők lakta rész pedig az Olt kanyarulatánál a XII. század eleji magyar szállásterület határán feküdt. Marosszéken a Maros és Nyárád mocsaras völgyei szinte teljesen lakatlanok voltak, s a szék keleti és délkeleti részeit is lakatlan erdőségek borították. Ugyanígy nem volt benépesülve Udvarhelyszék legnagyobb része: a Gagy, Fehérnyikó, Korond, Nagyküküllő és a két Homoród völgye, valamint erdővidékük sem. * Térjünk át most a székelység megtelepedésének kérdésére. Nem célom itt a székelység előbbi szállásterületét kutatni. E kérdés nagy vonalakban már úgyis megoldottnak látszik: a székelység zöme, mielőtt mai lakóhelyére betelepült, a két Küküllő