Századok – 1989

Tanulmányok - Benkő Loránd: Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez III–IV/343

MAROS- ÉS UDVARHELYSZÉK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 351 vidékén tanyázott. Valószínűnek tartom, hogy közvetlenül a beköltözés előtt már a telegdi székelység is felzárkózott a székelyek többi csoportjához a Küküllők mentén, így nyugodtan kiindulhatunk onnan, hogy a székelység nyugat felől érkezett mai hazájába. - Az eddigi kutatók a székelyek megtelepedését Marosszéken a XI., Udvarhelyszéken a XII. századra teszik. Györffy György szerint a székelyek a XII. század első felében már elérték a Hargita vonalát (Erdély és népei 66-7). Miként már az előzőekben rámutattam. Marosszék nyugati felében a XI. század végén már valóban volt lakosság, de magyar lakosság; a XII. század első felében Udvarhely legnyugatibb sávja is lakott volt már, de magyarok lakták. A lakott terület ekkor még semmiképpen sem terjedt ki a Hargitáig. Legföljebb 40-50 km-re megközelíti azt. Székely beköltözésről pedig ebben az időben még szó sem lehet. Próbáljunk fogódzót találni ahhoz, hogy a marosszéki és udvarhelyi székelység betelepülési idejét hozzávetőlegesen meghatározhassuk. Negatív bizonyítékokat már az eddig elmondottak is szolgáltatnak. A nyugati részeken a földrajzi nevek mind a magyarságtól származnak, tehát a székelyek e területen csak a magyarság után jelenhettek meg. így a XII. század közepénél korábbra már ez okból sem tehetnénk a székely beköltözést. - Tudjuk azt, hogy a szászság nagy része azon a területen telepedett meg, amely a székelység előző szállásterülete volt. Már eleve képtelenségnek tetszik, hogy a székelység minden kényszerítő ok nélkül elhagyja a Küküllők vidékének termékeny és településre alkalmas földjét és elcserélje azt erdővel borított lakatlan területekkel. Valószínűnek látszik tehát, hogy a székelység átköltözése és a szászság betelepülése közt szoros összefüggés van. A szászok első rajai a XII. század közepe tá-I ján jelennek meg Erdélyben, és a század második felében kezd bevándorlásuk nagyobb méreteket ölteni. A székely átköltözés is aligha indulhatott meg tehát korábban, mint a XII. század második fele. - Több jel mutat azonban arra, hogy a székelység egy ideig a szász beköltözés alatt is a Királyföldön tanyázott. - Hogy a székelyek még a XIII. század folyamán is tartják e területet, arra okleveles bizonyítékaink is vannak. A szászok 1224-i kiváltságlevelében a Sebes patak vidékét („terrae Sebus") még székely területnek jelzik (ZW. I. 341.). Azt is oklevelekből tudjuk, hogy a kézdi székelyek egy része a XIII. század második felében költözik Aranyosszékre (Szék. Oki. I, 18). Ez a székely csoport bizonyára nem Kézdiszékből, hanem még Szászkézd vidékéről költözött át. - Az bizonyosnak látszik, hogy az egész székelység nem egyszerre szállotta meg a mai Székelyföldet, de az egyes csoportok beköltözése közt túl nagy időbeli különbségek aligha lehettek. A keleti székelység csak a XIII. század folyamán és feltehetően nem is a legelején szállta meg Csíkot és a mai Háromszéket. Nem valószínű, hogy a nyugati: marosszéki és udvarhelyi ág átköltözése a keleti csoportoknál jóval korábban történt volna. - Hogy a nyugati székelység és szászság, vagy legalábbis ennek első betelepülő csoportjai egy ideig együtt élhettek, azt a marosszéki és udvarhelyi településnevekben megőrződött német eredetű személynevek is igazolni látszanak. E német eredetű személynevek: Vácmán, Rigmán, Tibold, Hermán éppen az egyik legkoráhbi típusban, a puszta személynevekből alakult helységnevekben maradtak fönn. E személynaveket, amelyek a legkorábbi székely alapítású települések nevébe kerültek bele, a betelepülő székelység már magával hozta és minden valószínűség szerint a szászoktól kapta. A legkorábbi maros- és udvarhelyszéki székely telepek csak a székely-szász érintkezés után keletkezhettek: azaz a XII. század máso-