Századok – 1989

Tanulmányok - Benkő Loránd: Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez III–IV/343

MAROS- ÉS UDVARHELYSZÉK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 349 A földrajzi köznevek vizsgálata egyik legfontosabb tényezője a szóföldrajzi kutatásnak. E nevek a nyelvjárási összefüggések kutatása szempontjából-értékesebbek, mint a tájszók, mert jellegüknél fogva szóródásuk jóval kisebb, pontosan helyhez rögzíthetők, gyakori előfordulásoknál fogva elterjedésük a legapróbb részletekig kirajzolódik, végül pedig nem a mai, hanem a néhány század előtti állapotot mutatják. Ha megvizsgáljuk a két szék határneveit, azt találjuk, hogy a földrajzi köznevek használatában feltűnő eltérés mutatkozik a keleti és nyugati részek között. Marosszéknek és Udvarhelyszéknek azokon a részein, amelyek már az elmondottak alapján is az Erdélyi Medence magyarságához kapcsolhatók, csupán azok a földrajzi tájszók fordulnak elő, amelyek az Erdélyi Medencére jellemzőek. Nem célom itt a két szék egész földrajzinév-anyagát ilyen szempont szerint bemutatni, csupán néhány jellegzetes példára utalok. Az Erdélyi Medencére jellemző észak 'észak felé néző hegyoldal', ropó 'hegyoldal', áj~ágy 'kis völgy' térszínformanevek Marosszéken három területen jelentkeznek: a Mezőségen, a Maros és a Nyárád közti dombos vidéken, végül pedig a Kisküküllő alsó folyásának környékén. Udvarhelyt ugyané nevek, de már kisebb számban a Küsmöd völgyében, a Véckepataka vidékén és a Solymosi-patak völgyében bukkannak föl. Beljebb egyik székben sem találhatók. - Bizonyos, hogy e köznevek a magyarságtól származnak, hiszen a székely népnyelvben nem ismeretesek és a Székelyföldön sehol másutt meg nem találhatók. Nem úgy kerültek tehát a földrajzi nevekbe, hogy a székelység kölcsönözte őket a magyarságtól. - A székelyek névadó szerepe ezeken a területeken - kivéve a Véckepataka és a Küsmöd völgyeit - annyira kicsiny volt, hogy mint később látni fogjuk, a székelységre jellemző földrajzi tájszók alig-alig találhatók meg itt. Marosszék és Udvarhely említett területein tehát a földrajzi névadásban is az a magyarság játszotta századokon keresztül a szerepet, amely nyelvileg szorosan kapcsolódik az Erdélyi Medence magyarságához. Pillantsunk most bele kissé az újkor eleji székely családnévanyagba. A családnevek alakulását, az egyes típusok megoszlását leginkább művelődéstörténeti mozzanatok befolyásolják. Mindazonáltal megfigyelhető az, hogy egy-egy nyelvjárásnak, egy-egy tájegységnek mennyire megvannak a sajátságos névtípusai. A családnévtípusok vizsgálatát tehát a népiségtörténeti kutatás sem nélkülözheti. - Tudjuk azt, hogy a székelység családneveire az egyházi eredetű nevek igen nagy száma jellemző. Vannak vidékek, pl. Csík, Kézdiszék stb., ahol az egyházi eredetű nevek a családnévanyag 75-80%-át teszik ki. Ugyanekkor ezek aránya a mezőségi magyarságnál csak 5-8% körül jár. Marosszék és Udvarhely keleti és nyugati vidékei ebben a tekintetben is elütnek egymástól. Mégpedig úgy, hogy Marosszék keleti része és szinte egész Udvarhely a székelységre jellemző egyházi eredetű családnevek igen magas százalékos arányszámát mutatja, Marosszék nyugati részein ellenben ez az arányszám eléggé alacsony. Az 1602-i székelyföldi nagy összeírás (SzékOkl. V, 177-320) tanúsága szerint a székely Mezőségen 10-15% körül jár az egyházi eredetű nevek arányszáma, míg Marosszék keleti részén 50%-on felüli arányt mutat. Udvarhely belsejében ez az arányszám a legtöbb községben a 60%-ot is meghaladja. - Ugyanúgy különválnak a két szék keleti és nyugati részei, ha a -/i-vel alakult családnévtípust nézzük. E névtípus a keleti székelységnél meglehetősen ritka, ugyanúgy, gyér számban fordul elő a tőlem vizsgált terület keleti felén is. A nyugati szegélyeken ellenben a Mezőséghez hasonlóan szép számban találkozunk vele. - Láthatjuk tehát, hogy a