Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

A HOFHERR GYÁR MUNKÁSSÁGA AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN 21 Apa szakmája Apját követte (százalékban) Apa szakmája - 24 éves 25-39 éves 40-54 éves 55 éves és idősebb öntő, kovács, gépészkovács 18 22 26 50 Tipikus vas-gépipari szakmák (esztergályos, lakatos stb.) 83 83 85 94 Nem vas-gépipari kisipari szakmák 13 11 14 23 A leginkább „örökletes" szakmák a vizsgált gyár munkásai között a vas-gépipari szakmák voltak, a legkevésbé örökletesek az egyéb kisipari szakmák (kőműves, ács, asztalos stb.). S minél idősebb korcsoportot vizsgálunk, annál erősebb kötődést tapasztalunk - egyébként érthetően - az apa foglalkozásához. Éppen fordított jelenséget figyelhetünk meg a mezőgazdasági foglalkozású családok fiainál: minél fiatalabb korosztályhoz tartozó ilyen származású munkáscsoportot veszünk szemügyre, annál kisebb arányban találunk közöttük tanulatlan munkást. A földmunkás családból származó napszámosok aránya a fenti korcsoportokban a fiatalok javára 64-ről 57-re, a birtokos paraszti családból származó napszámosoké 52-ről 29-re csökken, s jelentősen emelkedik a szakmunkások aránya: a mezőgazdaságból az idők folyamán jobban megnyílt az út a szakképzettséget igénylő munkák felé. A munkások kereseti viszonyai Az 1939. szeptemberi Hofherr-Schranz gépgyári munkásfelmérés bonyolult kérdőíveit, mint már említettük, maguk a munkások töltötték ki. A kérdőív a heti keresetre, valamint a mellékes jövedelmekre volt kíváncsi. így érthető, hogy a munkabérek területén más bérstatisztikai adatokkal éppen úgy össze nem hasonlítható értékekkel kell dolgoznunk, mint a felmérés feldolgozása során sok más területen. A hazai és budapesti munkások bérét a különböző - meglehetősen hiányos - adatszolgáltatások különben mindig igen eltérően határozták meg, s így ezen a területen amúgy is erősen becslésekre vagyunk utalva. Vizsgált gyárunkban a megkérdezett munkások nyilvánvalóan a kézhez kapott heti bér összegét jelölték meg, s ez a körülmény már eleve kérdésessé teszi az adatok más forrásból származó béradatokkal való egybevetését. Anélkül, hogy számszerűen értékelhető összehasonlítást tehetnénk, megemlítjük, hogy a GYOSZ legjelentősebb tömörülésének, a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének munkabér-statisztikája szerint 8 1939-ben a budapesti és Pest környéki vas-gépgyárak munkásainak heti átlagos keresete (48 órás munkahetet számolva) így alakult: átlag 30,58 P, szakmunkás 43,20 P, betanított munkás 36,48 P, napszámos 24,48 P, ifjúmunkás (18 éven aluliak) 14,88 P, tanonc 6,72 P. Vizsgált gyárunkban a munkások által megadott heti bérösszegek ezeknél jóval alacsonyabbak voltak. Adataink * A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete Évkönyve alapján.