Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

22 LACKÓ MIKLÓS mégis jelentősek, még ha a munkások válaszaikban az érthetően alacsonyabb kézhez kapott béren túl is, lekerekített, méghozzá nyilván inkább lefelé kerekített heti bérösszeget vallottak be: a bérek esetleg nem teljesen pontosan meghatározott, de a tendenciákat megmutató értékeit különböző egyéb tényezőkkel összefüggésben vizsgálhatjuk; az átlagbéreken túl, elemezhetjük a bérviszonyok alakulását szakképzettség, szakma, életkor, születési és lakóhely szerint, valamint felvázolhatjuk a megkérdezett munkások családi viszonyait is tekintetbe vevő egy főre jutó jövedelmet is. - A napi munkaidő átlagos hosszúsága vizsgált gyárunkban - a munkások válaszai szerint - 8,15 óra volt; a dolgozók 1,4 százaléka napi 8 óránál kevesebb, 84 százalékuk 8 órát, 14,7 százalékuk 8 óránál többet dolgozott. A hosszabb munkanap jóval gyakoribb volt a szakképzetlen munkásság körében, mint a szakmunkásoknál: a gépmunkások majdnem 20 százaléka, a segédmunkás-napszámosok 17 százaléka dolgozott 8 óránál többet. A legáltalánosabb tapasztalatok: Szakképzettség és heti átlagkereset korcsoportok szerint (pengőben) Munkás státusza -24 éves 25-39 éves 40-54 éves 55 éves és idősebb Vas-gépipari szakmunkás 20,4 36,5 40,7 36,4 Egyéb kisipari szakmunkás 10,3* 24,7 29,7 26,4 Betanított és gépmunkás 19,8 24,9 26,0 22,4 Segédmunkás, napszámos 18,4 20,6 21,9 20,5 Tanonc 6,3 *Ebben a kategóriába szám szerint csupán kevés munkás tartozott; az adat nem tűnik megbízhatónak, talán azért, mert a gépi feldolgozás itt nem különítette el a tanoncokat. 1. A bérek szóródása szakképzettek és tanulatlanok között igen erőteljes volt. A bérkülönbségek e vonatkozásban az életkor növekedésével párhuzamosan erősen növekedtek, mert a szakképzetlen munkások átlagbére sokkal kisebb arányban változott, mint a szakképzetteké; a tanulatlan munkások magasabb bérrel kezdték, de bérük „felfutása" igen korlátozott pályán mozgott. 2. A legmagasabb bért minden státuszban a 40-54 éves korcsoport érte el, de az emelkedés a „csúcsig" a vas-gépipari szakmunkásoknál a bérek megduplázódásával járt, a betanított munkásoknál ez az emelkedés jóval kisebb, a segédmunkásnapszámos rétegnél szinte jelentéktelen. 3. Az idősek korcsoportjában - valójában már 50 éves kor után - minden kategóriában csökkent a bér; a legerőteljesebben a vas-gépipari szakmunkások körében (átlag 4,3 P-vel); a kisipari szakmunkásoknál 3,3; a gépmunkásoknál 3,6, de a segédmunkásoknál csak 1,4 P-vel. A legnagyobb visszaesést azon foglalkozásokban tapasztalhatjuk, ahol teljesítménybérben dolgoztak (pl. esztergályosok, valamint a betanított gépmunkások). Kereset, szakképzettség és életkor összefüggését grafikonra is kivetíthetjük (ld. a következő oldal táblázatát).