Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

16 LACKÓ MIKLÓS kérdőív erre vonatkozó kérdéseit - pl. mióta van jelenlegi szakmájában - igen hiányosan és pontatlanul töltötték ki a megkérdezettek. A származási összetétel lényegesen eltért a különböző munkásrétegekben, a különböző szakképzettségű és szakmájú (ill. foglalkozású) ipari munkások között. A gépgyártásban, Budapest legnagyobb és szakmailag legfejlettebb ipari ágazatában a városi, a régi iparos és más, mobilitásra beállított rétegek jóval nagyobb szerepet játszottak a munkásság összetételében, mint a könnyűipari vagy építőipari ágazatokban. Persze a gyári, nagyüzemi keretek között folyó gépgyártás (szemben az ide sorolt kisipari üzemekkel) viszonylag széles szakképzetlen munkásréteget is foglalkoztatott, s ezek származási összététele lényegesen eltért a szakképzettekétől; a szakképzettséget tekintetbe nem vevő, általános adatok így nem sokat mondanak. Kiindulásul mindenesetre közöljük ezeket a vizsgált gyárunkra vonatkozó általános adatokat, s tájékoztatásul - nem számszerű összehasonlítás céljából - mellékeljük a már többször említett, 1929. évi budapesti munkásfelmérés vonatkozó adatait is.7 Gépipari munkások megoszlása az apa státusza szerint Apa státusza 1929. évi budapesti felmérés (kisipari munkásokkal együtt) Hofherr és Schranz-gyári 1939-es felmérés Szakmunkás Л 19,7 Betanított és i 30,4 32,8 tanulatlan munkás j 13,1 önálló iparos és egyéb önálló 27,1 23,8 Függő' félproletár (altiszt, közi. dolgozó stb.) 4,0 9,6 Mezőgazdaságban dolgozó 22,6 27,0 Tisztviselő stb. 5,1 4,4 Egyéb és ismeretlen 10,8 2,4 A két felmérés adatai - ismételjük - összehasonlíthatatlanok. Az 1929. decemberi Budapesten dolgozó gépipari munkásságra vonatkozó arányokat elsősorban azért közöltük, hogy némi képet kapjunk egy más, sokkal szélesebb, persze sajátos módszerekkel dolgozó és sokkal több, részben gyári, részben kisipari munkás adatait feldolgozó felmérés eredményeiről. Tájékoztatásul még egy adatsort ismertetünk, hogy azután vizsgált gyárunkra összpontosítsuk figyelmünket. 1930-ban a nagybudapesti vas- és gépiparban dolgozó munkások származási megoszlása a népszámlálás nem publikált résztáblázata szerint a következő volt: munkás származású 53,1 százalék (ebből ipari munkás származású 37,2), paraszti származású 16,6 százalék, önálló 16,6 százalék, egyéb származású 13,6 százalék. Amint látható, a különböző statisztikai felmérések igen eltérő eredményre jutottak. Annál jobban meg kell becsülnünk a HSCS-ből származó mikrovizsgálat eredményeit. A vizsgált gyárunkban végzett felmérés nagy előnye, hogy maguknak a munkásoknak leírására épül; a több' Ugyanott.