Századok – 1989

Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163

FIGYELŐ 175 III. Értékelés és feladatok Nyilvánvaló, hogy a fenti felsorolás értékelést igényel: épp egy ilyesféle értékelés szempontjait vázolta a beszámoló elsó része. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen értékelés nem lehet ennek az áttekintésnek a feladata: az interdiszciplinaritás valódi szakmai értékének megállapítására csak a részletekbe menő és egyedi eseteket tárgyaló szakmai kritika képes. A következő helyzetjellemzés tehát csak impresszionisztikus lehet és elsősorban a további teendőkre próbál utalni. A fentiekben felsorolt interdiszciplináris kezdeményezések túlnyomó részét a történettudomány oldaláról az inter- (vagy multi-) diszciplinaritás „alsó foka" jellemzi, mely megelégszik a rokonszakmák forrásainak tekintetbe vételével, illetve eredményeinek egyeztetésével, az egyes szakmák belügyének, külön kompetenciájának tekintve, hogy az eredményt milyen forrásszelekcióval, milyen módszerekkel, milyen elméletekre támaszkodva érték el. Ritka (többnyire csak egy-egy vitaébresztő előadás vagy tanulmány formájában bukkan fel) az elméleti-módszertani jellegű interdiszciplináris megközelítések második csoportjából valamely eddig kiaknázatlan forráscsoport újszerű vizsgálata. A divatos és újszerű módszertant sugalló terminológiák alkalmazása ugyan egyre szélesebb körű - de megjelenési módja problematikus. Gyakrabb a külföldről készen importált új stílű megközelítés, mint az olyan, amely egy tényleges, s a hazai kutatók együttműködéséből születő interdiszciplináris közeledés eredménye. (Egy példa: milyen sokan írnak - dicséretes módon - a „mentalitás" történelmi változatairól, de találkozunk-e a hazai kísérletekben akár egyetlen utalással is valamely pszichológiai vagy antropológiai elméletre, kategóriára?) Az utóbbi évtizedben sok divatos gazdaság- és társadalomtörténeti kategória került forgalomba, felhasználásra a történelmi leírásokban, de - sajnos - ez többnyire csupán a már meglévő kutatási eredmények újraértékelésével, átcímkézésével párosult, s ritkán álltak mögötte újabb szempontú alapkutatások. Csupán néhány olyan hosszabb távú történeti kutatás említhető, mely a bevezetőben említett, már eleve interdiszciplináris kiindulópontú önálló új ágazatokat képviseli, s a nemzetközi szakma hasonló kezdeményezéseinek módszertanát alkotóan továbbfejleszteni kívánja. Ilyen a család- és háztartás- szerkezet történeti rekonstrukciójával foglalkozók hazai történész-szociológus csoportja (Andorka, Faragó), a Néprajzi Múzeum inventáriumok, végrendeletek számítógépes feldolgozásával foglalkozó történeti-néprajzi munkacsoportja, a hazai zsidóság 20. századi történetét „oral history" módszerrel vizsgáló történész-szociológus-pszichológus munkacsoport (Kovács András, Erős Ferenc, Schmidt Mária), ilyen interdiszciplináris szempontok szerint szerveződnek a 20. századi magyarországi urbanizáció jelenségeit regionális szempontból és nemzetközi (amerikai) összehasonlítással kutató vizsgálatok (Tímár Lajos), ilyenné válhat a Történettudományi Intézetben a történelmi atlasz előkészítésével foglalkozó munkacsoport. Ha az interdiszciplináris kutatásoknak ezt a - nem túl rózsás - helyzetképét a szakma egészének a képével vetjük egybe, akkor részben magyarázatot kaphatunk rá, részben további kérdések vetődnek fel. Nyilvánvaló: miközben a szintézisírás egyféle ösztönzést adhatott az interdiszciplináris kérdésfelvetésekhez, ugyanakkor