Századok – 1989

Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163

FIGYELŐ 169 ciák, viták sorát rendezték, filozófusok, irodalmárok, művészettörténészek, szociológusok, régészek, néprajzosok bevonásával. E viták f6 érdeme épp ennek a szakmaközi együttműködésnek a szorgalmazása volt, melynek jelentősége és a kutatás horizontját szélesítő hatása messze túlmutatott az „alap-felépítmény" kölcsönhatásait firtató, olykor skolasztikus ízű elméleti okfejtéseken. A vitákkal, a „tízköteteshez" készülő áttekintésekkel, valamint a rokonszakmák szintéziseinek sikeres művelődéstörténeti összefoglalásaival egyidőben újszerű művelődéstörténeti kutatások indultak. Egy-egy korszak szélesen értelmezett művelődésének szintetikus áttekintése vonzó feladattá vált (melynek bemutatásában az anyagi kultúra, az életmód, a tömegkultúra, a sajtó, az oktatás, a mentalitások története is mind nagyobb teret kapott), több maradandó monografikus feldolgozást inspirált (pl. Kurcz Ágnesét a magyar lovagi kultúra vagy Kosáry Domokosét a 18. századi művelődés kérdésében). A multidiszciplináris - interdiszciplináris célkitűzéseket ez utóbbiaknál külön hangsúlyozta, hogy megvitatásukba újólag eredményesen vonták be a rokonszakmák képviselőit. 2. Figyelmet érdemelnek e ponton az interdiszciplinaritás szervezeti keretei. A rokontudományok szempontjainak egyeztetésére a legkönnyebben járható útnak a vitaülések, konferenciák rendezése tűnt. A tízkötetes vitái és a rokondiszciplinák hasonló szintézismegbeszélései jól tükrözték az akadémiai intézetek valóban interdiszciplináris összefogását a nagyszabású munka végtermékeinek összehangolására. Hogy ez az együttműködés milyen rutinossá vált, azt az is tükrözi, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1978-as szegedi vándorgyűlését már kifejezetten az interdiszciplinaritásnak szentelte, reprezentatív áttekintéseket adva a történettudomány, a szociológia, a gazdaságtörténet és a néprajz oldaláról. Az újszerű, módszertani szempontból is interdiszciplináris kutatások megindításában azonban ennél nagyobb jelentősége volt azoknak a kísérleteknek, melyek kifejezetten arra törekedtek, hogy a rokon szakmák képviselőit egy-egy konkrét probléma módszertani kérdéseivel kapcsolatban ültessék egy asztalhoz. Ilyen volt például a Magyar Történelmi Társulat 1969-es tanácskozása a kortörténet problémáiról. Ilyenek voltak a Veszprémben 1971-től kezdve megrendezett kézművesipartörténeti szimpóziumok. Erre adott lehetőséget a 70-es évek helytörténeti előadássorozata is. 1980-1984-ig működött a Történettudományi Intézetben, középkori és koraújkori témákkal kapcsolatban az „Anyagi kultúra - szokásrend - mentalitások" című vitasorozat (Makkai László és Klaniczay Gábor szervezésében), ahol történészek, néprajzosok, régészek, művészettörténészek cseréltek eszmét a kor különböző, interdiszciplinárisán megközelíthető problémáiról (szentkultusz, középkori rokonsági rendszerek, lakáskultúra, vár- és kastélyépítészet, udvari reprezentáció, pásztor-életforma, közlekedési eszközök, boszorkányhit, politikai propaganda és ikonográfia viszonya stb.). A 18-20. század gazdaság- és társadalomtörténetének új kvantitatív-statisztikai módszerei jegyében szerveződött - hetvenes évekbeli előzmények nyomán - 1982-ben a Központi Statisztikai Hivatalban, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén (Benda Gyula és Kövér György irányításával) - az az informális vitakör, mely 1986-ban és 1989-ben Salgótarjánban és 1987-ben Gyulán három fontos országos konferenciát is rendezett e témakörben. A „kerekasztal-beszélgetés" műfaja a Rádióban is támaszt