Századok – 1989

Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163

170 FIGYELŐ talált, ennek köszönhető az a történészeket, régészeket, művészettörténészeket, néprajzosokat felléptető sorozat a hetvenes évek végén, melynek Hogyan éltek elődeink címmel kiadott, illusztrált anyaga az első átfogó interdiszciplináris áttekintés a magyarországi hétköznapi kultúra történetéről 3. Külön említést érdemel az interdiszciplináris alapon szerveződött akadémiai bizottságok működése. A hetvenes évek elején jött létre a Középkori Munkabizottság, a 18. századi Munkabizottság, az évtized végén alakult a Művelődéstörténeti és a Kultúrantropológiai Munkabizottság. Ezek számos rendezvényben próbálták előmozdítani az interdiszciplináris megközelítést. Ilyen volt a két reprezentatív középkori eszmetörténeti konferencia (1971, 1978), ilyenek voltak a mátrafüredi felvilágosodástörténeti megbeszélések. Az interdiszciplinaritás szempontjából kiemelendő a (Hofer Tamás vezette) Kultúrantropológiai Munkabizottság által 1983-ban szervezett Történeti antropológia című konferencia, mely számos kérdésben (családtörténet, néphit-történet, regionális vizsgálatok, életmód) azóta is gyümölcsöző együttműködést teremtett a néprajz és a történettudomány számos művelője között. 4. A magyarországi interdiszciplináris kezdeményezések, mint a fenti felsorolásokból is szembetűnő, belső szükségletekből fakadtak, a kutatás új kérdései tűzték őket napirendre, s az akadémiai-egyetemi intézményrendszerre támaszkodtak. Jelentős dolog, hogy ezek a belső szükségletek egy olyan európai szempontból is rangos tradícióhoz nyúlhattak vissza, amely már félévszázada kezdeményezte a történettudomány együttműködését nemcsak a rokon történeti diszciplínákkal, hanem a szociológia, a pszichológia, a földrajz, a technika, a természettudományok (pl. a növénytan, az agrár- és településtörténetben) szakterületeivel is (Erdei Ferenc, Hajnal István, Mályusz Elemér, Szabó István). Ennek a helytörténeti, településtörténeti kutatási tradíciónak a folytonossága ugyan megtört az ötvenes években, de több képviselője további kitűnő alkotásokkal mozdította elő jelenünkbe való átörökítését. Fontos hozzájárulás az interdiszciplináris törekvésekhez ezeknek a hazai tradícióknak az ápolása, újraélesztése - előbb Erdei Ferenc került (mindenekelőtt a szociológusok jóvoltából) újra a figyelem középpontjába; az utóbbi években több cikk (Glatz Ferenc, Lakatos László), kiadvány foglalkozott Hajnal István életművének aktualitásával, akinek nevét az 1988-ban alakult Hajnal István Kör is törekvései szimbólumává tette; 1988 őszén megrendezésre került Debrecenben egy Szabó István ülésszak. Nem késhet sokáig a Mályusz Elemér munkásságából kapható módszertani tanulságok megfelelő értékelése, újbóli kamatoztatása sem. A hazai módszertani tradíciókról szólva megemlítendő még, hogy az ötvenes-hatvanas évekbeli sommás elítélés nyomán a történettudomány napirendjéről lekerült szellemtörténet problémája is egyre inkább korszerű újraértékelésre kerül (Lackó Miklós, Rugási Gyula).. 5. A belső szükségletek és a hazai tradíciók mellett nem elhanyagolható ugyanakkor az a hatás sem, ami a nyugati történettudomány (a fentiekben ismertetett) átalakulását követően inspirálólag hatott a hazai történészgárdára is. Itt mindenekelőtt az Annales-kör módszertanának hazai átvételét, követését előmozdító viták, a francia-magyar gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti konferenciák, s a szaporodó fordítások érdemelnek említést. Nekik köszönhető a mentalitások, az anyagi kultú-