Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 121 kormány Bukarestben és Budapesten interveniált.10

1

Meg kell említeni, hogy 1944 februárjában jelent meg egy genfi kiadó gondozásában Bajcsy-Zsilinszky Endre Erdélyről szóló könyve.10

2

A külügyminisztérium sajtóosztálya juttatta ki a szöveget Svájcba. Tudjuk, hogy Erdély kérdésében a döntő a királyi Románia 1944 augusztusi kiugrása és a németekkel való szembefordulása volt. Bajcsy-Zsilinszky szenvedélyes történelmi hitvallása tehát önmagában hatástalan maradt. Visszatérünk azonban a kis könyv Svájcról szóló részeire, amelyeket e tanulmány szempontjából fontosnak tartunk. Hadifoglyok Számuk nem volt jelentéktelen: már 1940 júniusában 43 000 idegen katona -legnagyobbrészt francia - volt Svájcban. Ellátásuk naponta 100 000 frankba került. Olaszország kiugrása után 22 000 olasz katona menekült svájci területre. A katonaszökevények őrzése lekötötte a svájci hadsereg több kötelékét. A francia és olasz katonák helyzete jó volt. A második világháború végén és annak befejezése után széles körű svájci és más sajtóvisszhangot váltott ki a szovjet hadifoglyok kérdése. Egyes adatok szerint már 1941 novemberéig német hadifogolytáborokból 5000, a lengyel „főkormányzóság"-ból 12 000 szovjet hadifogoly szökött meg. Sokan Svájcba akartak eljutni. Számosan belefulladtak a Rajnába, vagy a Bodeni-tóba. Sokan sikeresen átjutottak Svájcba. Néha maguk a svájci határőrök sem tudták közönyösen nézni, hogyan érték el szovjet hadifoglyok Svájcot. Nem szorul kommentárra ez a leírás: „Két szovjet katona egy szovjet állampolgárságú nővel - aki nem tudott úszni - összekötözte magát, és Steinnél átúszták a Rajnát, ott két svájci határőr látta el és biztos szállásra vitte őket."10

3

A szovjet hadifoglyok a legkülönfélébb módon jutottak el Svájcba. Volt, aki Franciaországból gyalog szökött oda, mások tehervagonba áruk közé rejtőztek el, egy katona a genfi tavat egy deszkán „hajózta" át. 1944 nyarán 6-7 „orosz" táborban összesen mintegy 750 szovjet tiszt és katona tartózkodott. Később számuk néhány ezerre nőtt. Egyes svájci lapok és a menekülteket segítő személyek (pl. Regina Kägi asszony) szerint rosszul bántak velük, hivatalos svájci körök tagadták ezt. Az azonban bizonyos, hogy utóbbiak ellenszenvvel kezelték a vörös hadsereg katonáit, egy olyan rendszer fiait, amellyel hagyományosan ellenségesen álltak szemben, és nem is akarták felvenni vele a diplomáciai kapcsolatot, csak amikor látták a háború végső kimenetelét. A menekültek tárgyalásánál visszatérően felmerül a Szövetségi Tanács felelőssége. Sok negatívumot ismertettünk. Ám azt is meg kell jegyezni: a Szövetségi Tanácsot a kantonok is kedvezőtlenül befolyásolták. 1943-ban arra a kérdésre, hogy vállalnák-e menekültek ellátását és fedeznék-e a költségeiket, 18 kanton „nem"mel válaszolt, (pl. Tessin, Wallis, Waadt, Genf, Freiburg, Uri, Luzern, Zug és Schwyz, 101

Csatári Dániel: Forgószélben. (Magyar-román viszony 1940-1945) Akadémiai Kiadó, Budapest 1968. 492 o„ 108-1 10., 226., 387. 102 Andrew Bajcsy-Zsilinszky Membre of the Hungarian Parliament: Transylvania Past and Future. Kundig-Geneva 1944, 154 o. 103 Teubner: i.m. 205.