Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
122 TIHANYI JÁNOS Zürich és Bern, Graubünden, Appenzell, Aargau stb.). 104 1 941-ben Thurgau kanton 142 menekültért 468 000 frank garanciát kért. Általában: a kantonok „bankgaranciát" követeltek a menekültek befogadása előfeltételeként. Az anyagias kantonok, a hadsereg aggályai - nem könnyítette meg a Szövetségi Tanács helyzetét. Bár az is alapvetően igaz, hogy mindettől függetlenül: külpolitikai okok és a többször említett „államrezon" miatt kemény - gyakran részvétlen - magatartást tanúsított a Szövetségi Tanács úgyszólván a háború végéig a menekültek kérdésében. * * * Összefoglalva Kétségkívül rendelkezünk már kellő történelmi távlattal ahhoz, hogy a szükséges objektivitással vizsgáljuk Svájcnak - e kis országnak - nagy történetét, pontosabban: történetének legnehezebb korszakát. A történeti irodalomban egyaránt jellemzők a „képrombolók" és a „konzervatívok". Ám, mint ahogy egy embert is túl egyszerű lenne feketének-fehérnek jellemezni (mivel pozitív és negatív tulajdonságok összegeződnek jellemében), úgy ez a semleges ország sem „fekete", vagy „fehér". A modern történelem legsúlyosabb évei és Svájc vezetőinek cselekedetei, tevékenysége az ország évszázados előzményeinek ismeretében mérhetők meg. Bajcsy-Zsilinszky Endre Erdély sorsával és jövőjével foglalkozó hivatkozott angol nyelvű könyvében a nemzetiségek együttélésének ragyogó példájaként idézi Svájcot. Csodálattal adózik az ország alkotmányos és nemzetiségi berendezkedésének. Annak a ténynek, hogy a több mint 70%-os német eredet, amely a 21,2%-os francia, a 6,2%-os olasz és az 1,1%-os rétoromán arányszámhoz viszonyítva elsöprő többségű, önmagában nem jelent puszta matematikai fölényt az ügyek intézésében. Természetesen Bajcsy-Zsilinszky a svájci példát a Svájcban megjelentetett könyvben az „Ezeréves Magyarország és Erdély" koncepciójára alkalmazza. Munkáját 1943-ban írta. A vágyódás az „ideális" államberendezkedés, a „példa" iránt - persze illuzórikus: merőben mások voltak Magyarország történelmi előzményei Svájcénál, és ugyancsak teljesen eltérő volt a két ország második világháborús helyzete.10 5 Felteszi a kérdést: „Miért nem német állam Svájc a maga 70%-os német többségével és miért kell, hogy Erdély a maga 59%-os román többségével Romániához tartozzon?" (22.) Nos a kérdés első felére utalva, leírhatjuk: a Szövetségi Tanács olyan értelemben „német" módra viselkedett és lépett fel (és más állami szervek, pl. az Idegenrendőrség, vagy egyes kantonok), hogy makacs, kitartó, kemény volt a kedvezőtlen döntések meghozatalában, végrehajtásában - a svájci semlegesség minden módon való megőrzésében. S ez a makacsság egyaránt jellemezte a Német-Rings: i.m. 341. 105 Szerző kiemeli Fritz Fleiner: Tradition, Dogma, Entwicklung, als aufbauende Kräfte der schweizerischen Demokratie. Orell-Fiissli-Verlag Zürich und Leipzig c. monográfiát (17.) Fleinert többször idézve, de nem érintve az aktuális hadászati helyzetet - tesz hitet Bajcsy-Zsilinszky Erdély Magyarországhoz való tartozása mellett. Tanulmányunk szempontjából kiemelendő a svájci államszervezet, nemzetiségi politika ismertetése: 16-19, 31.
