Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
118 TIHANYI JÁNOS szagba. Mindkét gyakorlat halálos veszéllyel járt. A könyv részletesen idézi Else Mayer (később Teubner felesége) feljegyzését. Ugyancsak 1939-ben küldte a német KP Svájcba, ahol jelentkezése után Zürichben a rendőrség letartóztatta. Közölték, hogy átadják a német hatóságoknak. Tiltakozott, mondván, hogy ez a biztos halált jelenti. Ekkor felfedte - amit addig elhallgatott -, hogy a köztársasági Spanyolországból jött Svájcba. A rendőri szervek Bernnel (Rothmunddal) tárgyaltak, aki úgy döntött, hogy tegyék át „feketén" a német határon. Részletesen leírja, hogyan kísérte egy csendőr a határövezetig, ahol az megmutatta az irányt német terület felé. A csendőr hajthatatlan volt, de Teubnerné asszony rendkívüli kalandok, izgalmak után visszajutott Zürichbe, ahol svájci elvtársai két hétig rejtegették. Azután többször cserélt lakást, majd - tuberkulózisa miatt - internált nők otthonába helyezték el. Nem sokkal a második világháború vége előtt szabadult ki.92 A második világháború kitörése után - Rothmund utasítására - 1939 októberében a zürichi kanton rendőrsége német és osztrák kommunistákat vett őrizetbe, majd október végén különböző fogházakba internálták őket. A svájci szervek kialakították az internálás helyeit, rendszerét. Witzwil, St. Gallen, Torberg, Lenzburg, Bellechasse fogházaiban - St.' Gallen kivételével - szigorúan bántak az internáltakkal. Mindazonáltal tovább folytatták az illegális munkát, az egymás közötti szervezkedést. A háború végéig fenntartották kapcsolataikat délnémetországi elvtársaikkal. 1940. június 21-én például a Reichsicherheitshauptamt (RSHA) kasseli kirendeltsége titkos körtáviratban értesítette az összes RSHA-egységeket az „illegális KPD" tevékenységéről. A táviratból kiderül, hogy a Gestapo-szervek megfejtettek egy Zürichbe küldött levelet, amelyet Berlinben adtak fel 1940. május 24-én, és amely a németországi illegális munkával foglalkozik. 1940 márciusában a svájci szervek elhatározták, hogy az emigránsokat munkatáborokban helyezik el, feleségeiket pedig megszüntetett szállodákban (ezeket a továbbiakban „otthon"-oknak nevezték). 1941 elején Malvaglia táborba (Tessin kanton, a Gotthard-hágón túl) szállították a baloldali emigránsokat a különböző fogházakból, majd ezt a tábort az év végén Gordolá-ba (falu Locarnótól északra 5 km-re) helyezték át. 1944. február I-én innen Bassecourt-ba (Bern kanton) vitték a foglyokat. A táborokban dolgoztak, szervezkedtek a bentlakók, nagyobbrészt német kommunisták. Újságokat szerkesztettek, színjátszócsoportot alakítottak, a helyi lakosokat meghívták előadásaikra, azok eljöttek. Nagy sikert arattak, és rokonszenvet ébresztettek a helyi lakosság körében. Mindezt egy „Szabadidő Bizottság" irányította. Rothmund 1942. február II-én betiltotta a gordolai táborban működő bizottság tevékenységét, egy hónappal később a többi táborokban is a hasonló bizottságok munkáját, havonta megjelenő folyóiratukat („Lagerstimme") ugyancsak. Dr.Rothmund leirata végén kiutasítással fenyegette meg a „bűnösöket".9 A német ellenállásról, a Hitlerrel szembeni ellenzékről figyelemre méltó kötet jelent meg a Hitler elleni merénylet 40. évfordulóján az NSZK-ban: Ulrich Cartarius: 92 IML, ZPA, (Institut für Marxismus Leninismus beim ZK der SED, Zentrales Parteiarchiv, Berlin) EA 1502. Idézi: Teubner: i.m. 83-86. 93 IML ZPA, PST 3/549 Idézi: Teubner: i.m. 104. 94 IML ZPA, EA 1487. IV. 2/4/5 und 6 valamint S 240/1/17 Idézi Teubner: i.m. 154, 157.
