Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 117 zítottak a határzáron. Az utolsó háborús évben a háborús területekről több, mint 25 000 gyereket, velük 2000 anyát evakuáltak Svájcba. Az 1942. január 20-án megtartott wannsee-i konferencián elhatározott „végső megoldást "-t (Endlösung), az európai zsidóság kiirtását a hitleri apparátus majdnem teljesen végre tudta hajtani: a megsemmisítő táborokban több zsidó ember pusztult el, mint Svájc összlakossága. Svájc, ez a „hánykolódó mentőcsónak" összesen 29 000 zsidót fogadott be (az összes idegen 10%-a) a háborús években. Nem többet, mint egy kisváros lakossága. Politikai menekültek Tömegesebb megjelenésük Svájcban a hitlerizmus hatalomrajutása után kezdődött. A harmincas évek közepén több száz német kommunista volt már az országban, majd az Anschluss után Ausztriából is érkeztek illegálisan Svájcba. A második világháború alatt merőben eltérő jellegű, számszerint nem nagy, de nemzetközi politikai téren tapasztalt, jelentős összeköttetéseket ápoló arisztokratákkal, diplomatákkal bővült az emigránsok köre. A német kommunisták gyorsan feltalálták magukat a befogadó országban. Tudták, hogy tiltott részükre a politikai tevékenység, ezért - konspirációs okokból - kis sejteket hoztak létre 4-5, néha több embert tömörítve. Elemi gondjaik voltak. Svájci elvtársaik, baloldali szimpatizánsok látták el őket pénzzel, élelemmel, adtak szállást nekik. A rendőri szervek keményen felléptek ellenük. A Szövetségi Tanács egy jelentése szerint 1933-1939 között 70 német kommunistát utasították ki Svájcból „a menedékkel való visszaélés" miatt.9

1

Néha legalizálni tudták magukat (pl. nem kommunista szakszervezeti funkcionáriusként jelentkeztek szökésük után). 1939-ben a köztársasági Spanyolország leverését követően a Nemzetközi Brigádok sok harcosa tért vissza illegálisan Svájcba. Közöttük volt Hans Teubner, akit a nemzetiszocialisták már 1933-ban letartóztattak, internáltak, később Franciaországba juttatta az illegális német Kommunista Párt, majd Spanyolországba ment. Svájcban a háború végéig felelős funkcionáriusként, az ott illegálisan működő német Kommunista Párt egyik vezetőjeként tevékenykedett. Teubner részletesen feldolgozta idézett munkájában (1. 2.Íj.) ezeket a svájci éveket, az Idegenrendőrséggel, más svájci szervekkel, és a náci elhárítás ügynökeivel folytatott küzdelmet. Eredeti forrásanyagokra, hiteles publikációkra, személyes beszámolókra támaszkodva írta meg az „Exilland Schweiz 1933-1945" с. munkát, amely fontos aspektusból mutatja be a háború alatti svájci-német kapcsolatokat. A német és osztrák kommunisták svájci illegális tevékenysége és onnan elsősorban Dél-Németország felé irányuló szervezkedése ugyanis egyaránt izgatta a Gestapot és a svájci rendőri szerveket. Vázoltuk, hogy illegális tapasztalataik, harcedzettségük, fegyelmezettségük és eszmei beállítottságuk határozottan „megkönnyítette" számukra ezeket az emigráns éveket. Pedig többféle veszély leselkedett reájuk: a „legális" kiutasítás, amikor a németek kezére adták, vagy a határon „feketén" visszadobták őket Németor-91 Die Kommunisten. In: Bericht des Bundesrates Uber die antidemokratische Tätigkeit von Schweizern und Ausländern III. Teil, (Bern), 21. Mai 1946 S 69. Idézi: Teubner: i.m. 20.