Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 115 nap.8 4 S mindez csak a kezdet volt. Dokumentumok bizonyítják, hogy a Szövetségi Tanács hiteles forrásokból tudott az európai zsidók, a hadifoglyok, partizánok elleni tömegmészárlásokról. 1941. október 23-án 37 orvosból és 30 nővérből álló svájci orvosi misszió utazott a németbarát Bircher ezredes vezetése alatt Szmolenszkba. Ennek tagja volt Dr. Rudolf Bûcher, a svájci hadsereg véradó-szolgálatának vezetője és laboránsa Anton Weber.85 1942 januárjában tértek vissza. Májusban Dr. Bûcher a Svájci Orvostársaság évi közgyűlésén beszámolt mindazokról a bűncselekményekről, amelyeket személyesen tapasztalt és amelyeket a németek ártatlan emberek ezrei ellen elkövettek. Ezután több mint száz összejövetelen ismertette a tényeket. A svájci hadsereg egységei előtt megtartott és más rendezvényeken összesen 150 ezer ember vett részt. Filmfelvételeket és fényképeket is bemutatott. Később a németek diplomáciai úton tiltakoztak, a Szövetségi Tanács megtiltotta, hogy Dr. Bucher személyes benyomásait elmondja nyilvánosság előtt. Elrendelték a sajtóban a hírzárlatot. A svájci lapok 1939 óta, de 1942-től gyakrabban beszámoltak zsidók deportálásáról, a bestiális gyilkosságokról, a tömeges kivégzésekről. A svájci Külügyminisztérium mint „valótlan kitalálásokat" megtiltotta e hírek további terjesztését. Rothmund pedig, miután meglátogatta az oranienburgi koncentrációs tábort, kijelentette, hogy nem tapasztalt olyan jeleket, mintha a tábor lakói közül tömegesen megsemmisítettek volna zsidókat a németek. Ez idő tájban jelentette Svájc londoni követe a semlegesek közös fellépésének lehetőségét a zsidók elhurcolása ellen. A Szövetségi Tanács külpolitikai okokra hivatkozva lehetetlennek tartotta egy ilyen akcióban való részvételt. 87 Ugyancsak 1942-ben hírt kaptak a rangidős lengyel érsektől 700 000 zsidó meggyilkolásáról. Jóllehet 1942 nyarán az Idegenrendőrség is tudatában volt európai zsidók, hadifoglyok és partizánok tömeges kivégzésének és mindazoknak a gonosztetteknek, amelyeket a németek elkövettek és erről belső, bizalmas összefoglalót is készítettek, a Szövetségi Tanács, Rothmund és főnöke, von Steiger, a Szövetségi Igazságügyi és Rendőri ügyek minisztere a „kemény" vonalat vitték keresztül. A határt 1942 nyarán lezárták. Ez sok ártatlan ember életébe került, akiket a határról visszaűztek, vagy kiszolgáltattak a németeknek. A Szövetségi Tanács határozata szerint még életveszély esetén is. A Ludwig-jelentés (1. 79 Íj.) olyan eseteket ismertetett, amikor a svájciak által elutasított zsidók inkább az öngyilkosságot választották, mint hogy visszatérjenek Németországba. 84 Rings: i.m. 323-326. 85 Bucher és Weber egymástól függetlenül vallomást tettek az átélt szörnyűségekről. Dr. Bucher egy ízben végignézte, amint a 35 fokos hidegben meztelenre vetkőztetett szovjet hadifoglyokat korbácsolt a kórház udvarán egy német szakaszvezető. Bucher észrevette, hogy laboránsa, Anton Weber hirtelen az udvaron termett (azzal a szándékkal, hogy rábírja a szakaszvezetőt, hagyja abba, amit csinál.) A német szakaszvezető azt hitte, hogy Weber is „szórakozni" akar, és átnyújtotta neki korbácsát. Weber végigvágott azzal a szakaszvezetőn. A német hadijog alapján Webert halálra leheteti volna ítélni, de a svájciakkal szimpatizáló német vezető orvos eltussolta az ügyet. Rings: i.m. 311-312. 86 Rings: i.m. 314. 87 „Schweizerische Flüchtlingspolitik 1939-1942" Der Bericht Bonjour IV. Neue Zürcher Zeitung, 9. Juli 1970. Fernausgabe Nr. 186.
