Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 113 ráns) és a menekült fogalma, befogadásuk, kezelésük gyökeresen megváltozott a nemzetiszocializmus hatalomra jutása után. Németországból sokan, mivel zsidók voltak, külföldön - így Svájcban - kerestek menedéket. Míg korábban Svájc szívesen fogadta be a haladó eszméikért harcoló, szenvedő és menekülő emigránsokat, 1933 után hangsúlyozott tényezőkké váltak az ellátási gondok, a túlnépesedés és egyre fokozottabban a Németország retorziójától való aggodalom. Egybehangzó adatok szerint a második világháború alatt Svájc összesen 295 000 idegent fogadott be. Közülük 29 000 (!) volt a zsidó vallásuk miatt üldözöttek száma. Összesen 200 millió frankot költöttek rájuk.7 8 A menekültek kezelése - amint arra rámutattunk - szenvedélyes vitákat váltott ki Svájcban történészek, politikusok és más személyek között, de külföldön: Európában és az USA-ban is. „Sötét folt"-ként szerepel Svájc háború alatti politikájának megítélésében. Carl Ludwig professzor, korábbi bázeli kormánytanácsos írta meg a Szövetségi Tanács beszámolóját a háborús svájci menekültpolitikáról. Munkája a téma szempontjából alapvető jelentőségű.79 Széles körű visszhangot váltott ki Alfred Häsler könyve „A csónak megtelt".8 E két mű a keserű vád, az őszinte önvizsgálódás dokumentuma. A menekültek kérdését, a háború előtti, alatti évek történetét külön fel lehetne dolgozni. A zsidó menekültek, a politikai menekültek (emigránsok) és a hadifoglyok: három téma, amelyből az első váltotta ki a legnagyobb bel- és külpolitikai vihart. Ez volt a legnagyobb szenvedések forrása. A menekülteket vagy internálták, vagy munkatáborokban helyezték el. Tulajdonképpen elvben a „menekülteket" továbbutazásra kötelezték (de ez gyakran nem volt keresztülvihető). Az emigránssors, az emigráns pszichózis már korábban sokszor volt tárgya szépirodalmi alkotásoknak. A második világháború előtt és alatt azonban az élet-halál kérdéssé vált és életuntság, depresszió, vagy ellenkezőleg: elkeseredett harc az életben maradásért - ez jellemezte a különböző okokból Svájcba érkezettek sorsát, napi életét. A katonaszökevények helyzete „tiszta" volt: a genfi konvenció alapján internálták őket. A politikai (elsősorban a német antifasiszta, kommunista) emigrációnak nagy erőt adott szervezettsége, fegyelme. Zsidó menekültek A legnehezebb sorsuk a zsidó menekülteknek volt. (A svájci állam nem tekintette őket politikai menekülteknek). Az egész menekültprobléma a külpolitikáin kívül belpolitikai ellentétek forrása is lett: egyes kantonok önző és negatív szerepet játszottak (sokallták az ellátási költségeket, nem akarták befogadni a menekülteket); antiszemita tendenciák, a svájci náci mozgalmak is hatottak; a hadsereg különböző szervei: a biztonsági szolgálat főnöke, a szárazföldi erők parancsnoksága, néha a 8 Rings: i.m. 315; „Mehr Verständnis für Flüchtlinge", 25 Jahre nach der Konferenz von Montreux. Neue Zürcher Zeitung Sonntag 24. Mai 1970. 79 Carl Ludwig: Die Flüchtlingspolitik, der Schweiz seit 1933 bis zur Gegenwart, Bern 1966. 80 Alfred Häsler: Das Boot ist voll. Die Schweiz und die Flüchtlinge 1933-1945. Zürich-Stuttgart 1967.
