Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
112 TIHANYI JÁNOS ben folytatódott. Ilyen körülmények között Németország számára a semleges Svájc fennmaradása több szempontból is fontossá vált. Ha ezt tényként elfogadjuk, úgy világosabb Schellenberg nagyszabású manővere saját szerepe fontosságának felnagyításában, saját maga átmentésében. Nem állja meg a helyét Masson, Schellenberg, sőt Guisan állítása, amely szerint Schellenberg akadályozta volna meg Hitlernél Svájc megszállását. Arra sincs dokumentum, hogy a legmagasabb vezetés körében közvetlenül el tudott volna járni. Elsősorban az európai szárazföldi háború alakulása volt döntő Svájc semlegességének megóvásában. Svájc egyébként a háborúból való „kiugrással" kapcsolatos politikai tárgyalások nemzetközi központja is volt. A hírszerzést és a diplomáciát nehezen lehet különválasztani, azok egymásba folytak. Kállay Miklóstól kapott feladat alapján például Radvánszky Antal, aki hivatalosan a Nemzeti Bank ügyeiben utazott 1943 elején Svájcba - említettük -, tárgyalt Allen Dulles-szel (aki korábban a Nemzeti Bank ügyvédje volt New Yorkban) és Royal Tylerrel (a 30-as években a Népszövetség pénzügyi ellenőre volt Magyarországon). Tárgy: a háborúból való kiugrás (de Kállay azt is megüzente: Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a Szovjetunióval kezdjen tárgyalásokat!). A későbbiekben is folytak magyar puhatolódzások Svájcban a szövetségesekkel. Bede István, a Külügyminisztérium Sajtóosztályának vezetője, 1943 őszén utazott ugyancsak Kállay megbízásából Svájcba, ahol tárgyalt Anglia és az USA berni követeivel. Biztosította őket Magyarország „békekészségéről", és egyúttal kérte, hogy ne bombázzák Magyarországot. ígéretet tett arra, hogy a magyar légvédelem nem nyit tüzet az átrepülő angolszász gépekre.77 Élénk tevékenységet fejtettek ki a románok svájci szövetséges körökben. Finnország „kiugrását" is Svájcban készítették elő. A menekült-kérdés A német parasztháború előtt Ulrich von Hutten menedéket talált a zürichi tavon lévő Ufenan szigetén. A reformáció és ellenreformáció idején Franciaországból sok hugenotta menekült a svájci kantonokba. A napóleoni háborúkat lezáró párizsi békeszerződésben 1815-ben Svájc „örökös semlegességét" garantálták a győztes hatalmak. Az 1840-es években már sok német, köztük Georg Büchner, Richard Wagner, Ferdinand Freiligrath kapott menedéket. Később (a Bismarck-törvény - 1878. okt. 21. - kibocsátása után) sok német szociáldemokrata menekült Svájcba. A 19. század második felétől egészen 1917-ig sok orosz politikai emigráns élt az országban, pl. az anarchista Bakunyin, Kropotkin, Nyecsajev és sok szociáldemokrata. Lenin összesen mintegy hét esztendőt töltött Svájcban, és onnan tért haza az ismeretes módon. Évszázadok során a menedéknyújtás (Asylgewährung) svájci szokásjoggá vált (Asylrecht), ám azt nem ismerték el nemzetközileg ugyanúgy, mint Svájc semlegességét. Egyes hatalmak gyakran követelték olyan emigránsok kiadatását, akik Svájcból az adott ország ellen összeesküvést szőttek. A politikai menekült (emig-77 Dr. Várkonyi Péter: Magyar-amerikai kapcsolatok 1945-1948. Kossuth 1971, 264 o. 15.
