Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 109 Guisan tábornok már 1940-ben számolt a németek bizalmatlanságával, de különösen nyugtalanítóan hatott rá Bircher ezredes 1942. évi berlini látogatása. Ennek során Weizsäcker külügyi államtitkár kijelentette a magas rangú svájci tiszt előtt, hogy bizonyos dokumentumok alapján az OKW szemében a svájci hadsereg főparancsnoksága - többé nem semleges. Ezeket az okmányokat a Franciaországot elfoglaló német csapatok találták meg La Charité-sur-Loire-Ъап és ennek alapján Guisant Gamelin tábornokkal lefolytatott titkos megbeszéléssel és ezzel a semlegesség megsértésével gyanúsították. Ismeretes, hogy a német főhadiszállás kidolgoztatta Svájc lerohanásának tervét („Unternehmen Tannenbaum,,). Ellentmondásosak a német vezérkar és Hitler elgondolásaira vonatkozó információk: dr. Gisevius (azokban az években zürichi alkonzul és az Abwehr, a német katonai felderítés-elhárítás tisztje) szerint az 1940 és 1944 közötti években nem egy vezérkari megbeszélésen merültek fel a Svájccal kapcsolatos problémák. Kiemelte Canaris tengernagynak, az Abwehr vezetőjének szerepét, aki óvott Svájc megszállásától. Egyébként Canaris Naplójában (1942. augusztus 27-én) utalt a semleges országok, köztük Svájc fontos szerepére a háború befejezésének szempontjából. Az 1943 évi márciusi riadót („Märzalarm") a „Wiking-vonal"74

jelentései váltották ki, amelyek szerint küszöbön áll a Wehrmacht támadása, és már ki is nevezték a hadseregcsoport parancsnokát Dietl vezérezredes személyében (ő, Himmler és Bibra berni követségi tanácsos volt a Svájc elleni támadás fő szószólója). Pierre Th. Braunschweig - fiatal svájci történész - „Geheimer Draht nach Berlin..." című, 1989-ben megjelent könyvében a Märzalarm hátteréről megállapítja: az akkoriban megrekedt német-svájci gazdasági tárgyalásokat akarták ilyen fenyegetéssel a németek számukra kedvezően befejezni. (Haider vezérezredes, a német szárazföldi erők volt vezérkari főnöke 1952-ben Svájc stratégiai jelentőségét fejtegetve megállapítja, hogy vezérkari főnöksége alatt a semlegesség Svájc által történt utólagos megsértését a vezérkarral nem vitatták meg.) A rendelkezésre álló dokumentumokból tényként megállapítható: Walter Schellenberg a RSHA Amt VI. (politikai hírszerzés) főnöke Svájcot hírszerzési szempontból a legfontosabb országnak tartotta, ugyanúgy ítélte meg a náci devizaműveletek miatt is („Devisendrehscheibe"). Saját magát Svájc barátjaként tüntette fel, és bizonyos célok érdekében koncepciózus „különvonalat" épített ki a svájci katonai hírszerzés főnökéhez, Masson ezredeshez, majd rajta keresztül Guisan tábornokhoz. Schellenberg mindössze 31 éves volt (!), amikor első ízben találkozott a svájci határmenti Waldshut német városkában a 48 éves Massonnal. A svájci hírszerzés főnökét lenyűgözte Schellenberg személye. Feltétlen őszinteséget, megbízhatóságot vont le Masson az első találkozásból, és fellelkesült a másik „lojális patriotizmusá"-tól. Schellenberg nem mindennapi személyi adottságai Masson készág a második világháborúban II., HERP, München 1984, 243 o., 36-37. Gosztonyi az Élet és Irodalomnak adott interjúban visszatér erre. Beszél Fontana őrnagyról, Svájc budapesti katonai attaséjáról, akinek "...kulcsszerepe volt Magyarországon: híreket szerezhetett egy német támadásról..." (Svájc ellen tervezettről T. J.) „Egy háború kulcsfigurái. Berni beszélgetés Gosztonyi Péter hadtörténésszel." Élet és Irodalom XXX. évf. 16. szám. 1986. április 18. 74

A svájci hírszerzésnek valószínűleg a hitleri Főhadiszállásig nyúló hálózata. Tagjainak nevét a mai napig nem hozták nyilvánosságra.