Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 107 a stratégiailag fontos pontokat, lehallgatták a Szövetségi Tanács és a berni német követség telefonjait, megfigyelés alá vették a gyanús személyeket. Készek voltak harcolni a tábornokkal, vagy nélküle a németek ellen. Ernst őrnagy, a svájci hírszerzés „Büro Deutschland" részlege, Hans Hausamann, a „Büro Ha" hírszerző iroda vezetője és Max Waibel a NS 1. hírszerző egység vezetője álltak a szervezkedés élén („Offiziersbund"). Saját anyagi eszközeiket sem sajnálták e célra. Költséges sajtókampányba kezdtek, hogy fokozzák a lakosság ellenállási készségét. Titkos öszszejöveteleket szerveztek. Indiszkréció folytán azonban kitudódott a szervezkedés, őrizetbe vették a vezetőket. Azt hitte Guisan tábornok és törzse, hogy német irányzatú összeesküvésről van szó. Végül is Guisannal tisztázták: elveik közösek a németekkel való fegyveres szembeszállás vonalán. Nem sokkal később - immár Guisan és a héttagú Szövetségi Tanács egy tagjának tudtával - megalakították a „Nemzeti ellenállás akciója" szervezetet, amelyhez több mint 400 prominens személy csatlakozott, közöttük tudósok, újságírók, képviselők. Ez a szervezet a háború végéig fennállt, és fontos szerepet töltött be az ellenállási készség fokozásában. Kiemelkedően jelentős szerepet játszottak egyes nagy svájci napilapok főszerkesztői e téren és általában a hitleri Németországgal szembeni ellenállás vonalán.72 A Réduit-stratégiát már ismertettük. Morális jelentőségénél fogva kiemelkedő fontosságú volt a „Rütli-Rapport". 1940. július 25-én valamennyi harci egység parancsnokát az alegységektől a hadsereg legfelső irányítóiig - 650 tisztet - Guisan tábornok összehívta a történelmi Rütli-mezőre, amely Svájc függetlenségét szimbolizálta, és beszédet mondott előttük. Ennek vezérfonala a fegyveres ellenállás a bárhonnan betörő ellenséggel szemben, a belső defetizmus leküzdése és a konkrét katonai védelmi intézkedések volt. Ezután minden jelenlévő tiszt megkapta a tábornok napiparancsát, amelyet az állomáshelyre visszatérve csapategységeikkel ismertetniük kellett. Természetesen Svájc hadereje gyenge volt Németországgal szemben. Sőt, fegyverzete, ellátása - a potenciális ellenségtől függött. így óriási jelentősége volt a diplomáciának, a kereskedelmi és bankpolitikának és a svájci hírszerzésnek, hogy lehetőleg elkerüljék a fegyveres összeütközést a németekkel. Fontos eszköz volt a svájci demokrácia is, amelynek messzire visszanyúló hagyományai a háborús években is bizonyos kontrollszerepet jelentettek és pozitív, spontán reagálást eredményeztek fontos belpolitikai kérdésekben. Német okmányok is tanúskodnak arról, 72

Albert Oeri, a Basier Nachrichten, Willy Bretscher, a Neue Zürcher Zeitung, Markus Feldmann, a Neue Berner Zeitung főszerkesztői közül Oeri és Feldmann nem egyenletes utat tettek meg, amíg eljutottak a náci Németországgal való szembeszállásig. Feldmann például sokáig hitt az ,,új Németország" elméletében. Mégis, e konzervatív napilapok vezetői fontos szerepet töltöttek be a szellemi ellenállás terén. Miután a német hivatalos szervek élesen támadták a svájci sajtót (a háború alatt 170 tiltakozást juttattak el a Szövetségi Tanácshoz, nyíltan fenyegettek, kiutasítottak Berlinből svájci tudósítókat stb.), Motta elnök 1938 október végén a szerkesztőket konferenciára hívta össze Bernbe. Ezen fékezni akarta a lapok vezetőit. Ám nevükben Bretscher élesen szembeszállt Mottával. Kifejezte, hogy nem hajlandók lemondani a nácielienes propagandáról. A berni német követség személyes kontaktussal is megkísérelte befolyásolni a lapok vezetőit. De éppen az ellenkezőjét érték el. A svájci sajtó elleni fellépésben Goebbels járt az élen. Paul K. Schmidt követ, a Birodalmi Külügyminisztérium egy sajtókonferenciáján külföldi tudósítók előtt kijelentette: azokat a szerkesztőket, akik az új Európa ellen írnak, majd Ázsia sztyeppéire űzik, vagy átsegítik őket a túlvilágra.