Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 105 pontja a második világháború alatti svájci-amerikai pénzügyi kapcsolatok. De az elválaszthatatlan a Svájc és Németország közötti aranyüzletek részletes elemzésétől, annál inkább, mivel a nyugati szövetségesek meg akarták akadályozni, hogy a német aranykészleteket a háború végén a semleges külföldre menekítsék. A Curriemisszió berni tárgyalásain a szövetségesek a svájci felet azzal vádolták, hogy aranyügyleteikben a németeket előnyben részesítették. Valóban: a nyugati szövetségesek első figyelmeztetése (1943. január 5.) és az angol-amerikai sajtóban megjelent cikkek után a Svájci Nemzeti Bank direktóriuma elvetette „...egy hatalmi csoport, vagyis a tengelyhatalmak diszkriminálását az aranyátvétel terén".6 4 Ez az USA által meghirdetett ún. Safehaven-politikára6 5 - amelynek fő célja a német tőke és arany külföldre menekítésének megakadályozása volt - adott első svájci választ jelentette. 1944. február 23-án nyújtotta át az USA első diplomáciai jegyzékét Svájcnak az ún. „zsákmányolt arany"-ról. A svájci bankkörök nagyszabású taktikázást folytattak, felhasználták a hágai konvenció alkalmazható tételeit. Svájc hivatalosan soha nem foglalt állást a szövetségesek aranyra vonatkozó figyelmeztetésével kapcsolatban. Ugyanakkor - amint Dürrer megállapítja „...aranyüzleteikben óvatosabbak lettek, mivel el akarták kerülni a háború utáni időszakra a nehézségeket."66 Németország részére létfontosságúak voltak az aranyeladások Svájcnak. 1943. június 3-án kelt német feljegyzés szerint, amely a Svájccal folyamatban lévő gazdasági tárgyalások állásáról szólt, Funk birodalmi pénzügyminiszter kijelentette: két hónapnál hosszabb időre nem tud lemondani Svájc részére történő „aranycedálás"ról.6 A német aranyeladások és a svájci vásárlások méreteit jól mutatja az a bizalmas hivatalos svájci összeállítás, amely az 1939. szeptember 1. - 1945. május 8. közötti aranyvásárlásokat összesíti. Végösszeg: 1 209 827 139,55 svájci frank. A legerősebb évek: 1942 (27 vásárlás, egyenként 14,5 m Sfr-ot meghaladó értékben); 1943 (29 vásárlás egyenként 1,45 mSfr-ot meghaladó értékben), az utolsó vásárlás dátuma 1945. április 13.: 15 567 038,20 Sfr értékben.68 A második világháborúban az USA-Svájc kapcsolatokat a befagyasztott svájci követelések mellett az aranykérdés árnyékolta be. Egyébként az amerikai vizsgálódások a svájci bankok USA-beli tevékenységéről is konkrétan bizonyították, hogy a svájci bankok megsértik a pénzügyi blokád rendelkezéseit. „Az amerikaiak a tengelyhatalmak és a semleges államok közötti szoros gazdasági kapcsolatokban és a 64 Dürrer: i.m. 204. 65 „Safehaven" kifejezés alatt eredetileg a második világháború kezdetén egy titkos gazdasági felderítési USA-programot értettek. Ezt később a Department of Treasury és a Foreign Economic Administration amerikai intézmények széles akciótervvé alakították át, és így az elvesztette titkos jellegét. Durrer: i.m. 208. 67 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, Bonn, Staatssekretär, Schweiz, Bd. 3. Bourgeois a „Le lile Reich et le Suisse" с. disszertáció szerzője bocsátotta a dokumentumot Durrer rendelkezésére. Durrer: i.m. 314., 95. Íj. 68 „Vertraulich. Goldverkäufe der Deutschen Reichsbank an die Schweizerische Nationalbank vom 1. September 1939-8. Mai 1945. (Es handelt sich ausschliesslich um Gold, herrührend aus Sendungen der Deutschen Reichsbank Berlin nach Bern) Forrás: E. Webers, a Svájci Nemzeti Bank Direktóriuma elnökének levele E. Nobs-nak, a Szövetségi Pénz- és Vámügyek vezetőjének. 134. 46. Bundesarchiv, E 6100 (A) 25 Nr. 2327. Idézi: Durrer: i.m. 323-324, Tabelle 3
