Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
104 TIHANYI JÁNOS tervező politikához. És nem akárki írta le ezeket a sorokat: Dr. Heinrich Homberger, a Svájci Kereskedelmi és Ipari Egyesülés háború alatti igazgatója,62 aki mellesleg 1945 elején ellenezte, hogy befagyasszák a svájci német követeléseket. Féltette a Svájc és Németország közötti gazdasági kapcsolatok további alakulását. Ami pedig a szövetségeseket illeti, a Currie-misszió azzal a gesztussal kezdte eleve a tárgyalásokat, hogy az első ülésen azonnali hatállyal megnyitotta számos fontos nyersanyagra a svájci import lehetőségét. A szövetségesek 1945 elején a berni tárgyalásokon nagyvonalúak voltak Svájccal szemben. S bár a következőkből kitűnnek a Currie-misszió pénzügyi aggályai és ezeknek többéves előzményei, a szövetséges delegáció elismerte azokat a pozitívumokat, amelyeket részükre ez az ország nyújtott a háború folyamán. Mindkét hadviselő fél irányában tehát pozitív megoldást ért el a svájci Állandó Gazdasági Tárgyaló bizottság. A Currie-misszió 1945 elején folytatott berni tárgyalásainak egyik érzékeny témája az USA-ban befagyasztott svájci követelés (1,484 M USD) volt. (Ezzel Svájc 20%-os aránnyal, Hollandia és Franciaország után a harmadik helyet foglalta el az USA-ban zárolt vagyonok sorában.) Célkitűzésünk miatt nem lenne indokolt e kérdés részletes taglalása. Annál fontosabbak a Németországgal lebonyolított aranyüzletek. Voltak jelentős valutaműveletek is, de pregnáns a Németországból vásárolt arany kérdése. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a második világháborúra vonatkozóan a nagy nemzeti archívumokban a hetvenes években felszabadított anyagokból a svájci történészek elsősorban az átfogó kérdéseket (semlegesség, hadsereg stb.) kutatták, és így ezekben az években nem dolgozták fel a háborús időszak pénzügyi politikájának problematikáját. Ez a nyolcvanas évekre maradt. A Curriemisszió berni tárgyalásainak egyik legkényesebb pontja: Svájc arany vásári ás ai a Német Birodalmi Banktól, illetve azok leállítása volt. A szövetségesek úgyszólván a háború kitörése óta bizalmatlanul figyelték a Svájci Nemzeti Bank és a Német Birodalmi Bank közötti aranyüzletek alakulását. Meg voltak győződve arról, hogy a Svájci Nemzeti Bank által vásárolt német arany nagy része hadizsákmányból, tehát a megszállt országokból elszállított aranyból, valamint a koncentrációs táborokba hurcolt zsidók vagyonából ered. A Svájci Nemzeti Bank vezetői azonban megelégedtek a Német Birodalmi Bank illetékes vezetője (E.Puhl alelnök) által adott formális biztosítékkal, amely szerint csak a háború előtti aranykészletekből engedtek át tételeket Svájcnak. Egyébként Svájc gyorsan továbbadta ezeket harmadik ország (Portugália) felé. Svájc aranykereskedelmét a németekkel, annak kihatásait a szövetségesekre, a Currie-misszió berni tárgyalásainak összefoglalását és más pénzügyi történeti kérdéseket a svájci bankszervezetek iratanyagainak és amerikai forrásanyagok felhasználásával részletesen feldolgozza Dürrer.6 Szerző vállalkozásának súly-62 Dr. Heinrich Hornberger: Schweizerische Handelspolitik im zweiten Weltkrieg. Verlag Eugen Rentsch, 1970, 130 o. A Neue Zürcher Zeitung részletes cikkben hozta le kis rövidítéssel szerző fenti munkájának utolsó részét („Der letzte Akt: die Currie-Mission im Februar 1945"). Ebben szerepel az idézett rész is. Az „NSZK" megjelölés nem pontos: Svájc a kapcsolatokat még az NSZK megalakulása előtt vette fel a megszállási zónák német területeivel. Neue Zürcher Zeitung. Samstag, 22. August 1970. Fernausgabe Nr 230. 63, , .. L. 3. Ij.
