Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 103 katonailag megszállt Németországban a helyzet - tartósan nem élhetett intenzív árucsere-forgalom nélkül a nagy szomszéddal és a hagyományosan legfontosabb kereskedelmi partnerrel."6

1 1944 végén Svájc Németországgal újból megkezdte a gazdasági tárgyalásokat, és megkísérelte a szövetségesekkel az ezzel kapcsolatos koordinációt. 1945 februárjában érkezett egy nagy létszámú, angol-amerikai-francia küldöttség Bernbe („Currie-misszió"). Vezetője Laughlin Currie, Roosevelt elnök bizalmasa volt, Keynes követője, aki különböző kormánybeosztásokban foglalkozott külkereskedelmi kérdésekkel. Az a helyzet állt elő tehát, hogy Svájc egyidőben tárgyalt a németekkel és a szövetségekekkel. Svájc semlegességi manőverei, taktikázása talán ekkor érte el csúcspontját, hiszen már a háború utánra tekintettek. Currie a szövetségesek nevében előterjesztette javaslataikat: a tranzitszállítások beszüntetése a Gotthard-vonalon; minden export leállítása Németországba és az általa megszállt területekre; ugyanígy az elektromos energiaszolgáltatás leállítása Németországba; a Svájcban található ellenséges vagyon zárolása és kiszolgáltatása a szövetségeseknek (a Bretton-Woods-i konferencia VI. határozata). A svájciak ravaszul manővereztek: a Németországgal folytatott kereskedelem megszakítását például nem kellett kifejezetten deklarálniok északi szomszédjuknál. A német gazdaság összeomlás előtt állt, és Németország nem volt már szállítóképes Svájc felé. így ez a kölcsönösség alapján elapadt. (Megtalálták a modus vivendit, amikor szigorúan ragaszkodtak a kölcsönösség elvéhez). A német vagyontárgyakat zárolták. E téren jelentős munkát fejtett ki Stucki, a korábbi párizsi, majd vichyi követ, aki most a svájci külügyi szervek részéről irányította a Curriemisszióval a tárgyalásokat és - ellentétben a makacsul ellenszegülő svájci bankkörökkel - tudta, hogy ez a pont a tárgyalások conditio sine qua non-ja. Valóban, ennek teljesítését a Currie-misszió kedvezően fogadta. Svájc tehát „kibékült" a szövetségesekkel - habár nyílt törés nem következett be a háború kezdeti német fölényben lezajló periódusában sem - és „nem veszett össze" a földön heverő Németországgal. Mindezt a régi svájci semlegességi elvek alapján. A vereség előtt álló Németországgal és a győzelem előtt álló szövetségesekkel egyidöben, 1945 elején lefolytatott tárgyalások jól mutatják a svájci gazdaságpolitikusok kiváló képességét arra, hogy a tradicionális semlegességre hivatkozva mindkét féllel a számukra optimális megoldást érjék el. Nem lehet eléggé aláhúzni azt a gondosságot, ahogyan a gyakorlatilag már legyőzött Németországgal tárgyaltak. Nemhogy megszakították volna vele a gazdasági kapcsolatokat, de számos egyezményt írtak alá, amelyek lehetővé tették, hogy az elkerülhetetlen likvidációt „lehetőleg rendben" bonyolítsák le. „A Németországgal kialakult gazdasági forgalom harmonikus likvidálásának (kiemelés tőlem T. J.) nemcsak elvi értéke volt Svájc mindvégig érintetlenül maradt nemzetközi jogi státusának jelképeként. A jövőre nézve is jelentőséggel bírt, mint a jó szomszédság záloga, amikor már a magához térő Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolatfelvételről volt szó." Fontos megállapítások. Betekintést nyújtanak egy minden helyzetben a saját érdekeket keresztülvivő és messze előre 61 Ismertetés Bonjour: i.m. III. kötetéről: „Wirtschaftliche Landsverteidigung und Neutralität". Neue Zürcher Zeitung 8. Juli 1970. Fernausgabe 1970.