Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 97 léniával volt terhes a svájci-írovyeí viszony. A közvélemény nagy többsége a szövetségesekkel rokonszenvezett. Sajtómegnyilvánulások, fontos közéleti személyiségek megnyilatkozásai mind ezt húzták alá s nem cáfolja meg az a tény, hogy a szövetségesek szigorú tengeri blokádot léptettek életbe Svájc ellen. Ezek az intézkedések egy alapvető célt szolgáltak: a németek gyengítését. Angol és USA-körök részletes információkkal rendelkeztek a svájci állami, gazdasági bankmanőverekről, amelyekkel diadalittas északi szomszédjuk kívánságainak akartak eleget tenni, hogy ezzel is megóvják Svájc semlegességét. (A német nyomás természetesen óriási volt, de a szövetségesek erősen helytelenítették Svájc szerintük túlzott készségét.) Csak a háború legvégén volt hajlandó Svájc a szövetségesek követelésére a bankjaiban elhelyezett német arany és más értékek zárolására és a német tranzitforgalom leállítására. És közben Bernben Svájc egyidejűleg tárgyalt gazdasági kérdésekről a szövetségesekkel és a német delegációval. Egyes svájci államférfiak azon aggódtak, nehogy a német fél megszakítsa velük a tárgyalásokat (mivel a szövetségesek befolyása érezhető volt a svájci-német tárgyalásokon). Svájc engedett: a tranzitforgalom (Olaszország felé) betiltásán kívül leállították a hadi szempontból fontos áruk kivitelét is Németországba. Ez már utóbbi vereségének előestéjén történt. Végül a szövetségesek megszüntették a Svájc elleni blokádot. A francia-svájci kapcsolatokról, annak háború előtti alakulásáról, különösen a két vezérkar megbeszéléseivel a későbbiekben foglalkozunk. Sok iratanyag áll rendelkezésre. Érdekes Walter Stucki párizsi, majd a vichyi kormány mellé akkreditált követ tevékenysége. Ez a Pétainnal szimpatizáló, de a katonai helyzetet reálisan értékelő svájci diplomata már a nagy német támadás előtt jelentette, hogy francia körök inkább számolnak Belgiumon keresztül történő támadással, mint a Svájcon keresztül Franciaországba való benyomulással. A Maginot-vonal megkerülése és áttörése után Stucki - aki tüzérezredes volt - értékes jelentésben elemezte a Svájcra leszűrhető tanulságokat. 1940. május 23-án Párizsból Pilet-nek küldött jelentésében megállapítja, hogy az Ötödik Hadoszlop elvágta a telefonvonalakat, német ejtőernyős egységek rejtve (szerzetesnek öltözve, vagy más hadsereg egyenruhájában) mozogtak; a hidak felrobbantása csődöt mondott, az evakuálás, ha nem drákói fegyelemmel hajtották végre azt, szintén csődöt mondott stb. Stucki maga is dél felé menekült munkatársaival, és közvetlenül tapasztalta a káoszt. Felteszi a kérdést: mi lenne, ha pl. Bázel városát megtámadnák anélkül, hogy evakuálás lett volna. Levonja a tanulságokat: a francia kikötők használhatatlanok, Svájc aligha számíthat azokra. Ezért haladéktalanul jegyre kell adni az élelmiszert. Elemzi a németek franciaországi magatartásának alakulását. Kezdetben korrektek voltak, ezért a franciák passzívak maradtak. Később ez a magatartás gyűlöletté változott. Jelenti, hogy a kommunisták széles körű szimpátiára tettek szert, a meg nem szállt Franciaországban jelentős fegyverraktáraik vannak.55

Egyébként a francia ellenállásban fontos szerepet játszó ,,maquis"-ról a konzervatív Stucki ellenségesen nyilatkozott. Stucki Vichyben Pétain feltétel nélküli bizalmát élvezte. Pontosabban: Pétain teljes mér-55

Stucki Mottának Párizsból 1939. szeptember 12-én, 1939. október 9-én; Piletnek Párizsból 1940. május 23-án, Bordeaux-ból 1940. június 13-án, 1941. szeptember 23-án. Idézi: Bonjour: i.m. IV. 265, 267, 271, 275-276.