Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 95 za: „...az utókor a koszorút annak nyújtja át, aki minden vonalon bátor ellenállást tanúsított," A németekkel kapcsolatban Bonjour leszögezi: szerinte Pilet tevékenységének vizsgálata „megdöbbentő világossággal" mutatja a veszélyt, amelytől Svájc megmenekült. Szubjektív tényezőket ellenpárokként összevetve (éleslátás-rövidlátás, bátorság-csüggedés, erő-gyengeség) úgy tűnik Bonjournak, hogy könnyebb bírálni a szubjektív „csütörtököt mondást", mint megérteni az objektív nehézségeket, amelynek az államférfi ki volt téve. Éppen ezért „különös érzék szükséges a történelmi vizsgálódáshoz, hogy megmaradjon a megfontolás."5" A svájci történészek doyenje elmélkedik így. S hogy mennyire ellentmondásosak voltak ezek az évek, azt néhány egyéb tény is bizonyítja: a második világháború kitörésekor a pápa békefelhívást tett közzé, Motta a semlegességre hivatkozva - elzárkózott az ebben való részvételtől. Más, hasonló akciókban sem vett részt Svájc. Ezzel szemben 1940 novemberében Londonban makacsul tartották magukat olyan hírek, hogy Németország svájci csatornákon keresztül Angliával békét kötne: kiürítené a megszállt nyugati országokat, és csak a Szovjetunió ellen fordulna. (Churchill 1940. november 10-i beszéde azonban kizárta a náci rezsimmel a béketárgyalásokat.) Egyébként e német kombinációkkal kapcsolatban Pilet is gyanúba keveredett, mint aki abba bekapcsolódott: a berni francia követ előtt állítólag 1941. november 5-én kijelentette - amit az nyomban közölt Vichyvel -, hogy Németország a Szovjetunió elleni harcában küszöbön álló szünetet (megj.: a gyors német előrenyomulás lelassulása, megállítása, T. J.) egy „európai szervezet" létrehozására akarja felhasználni. Tény, hogy Svájcban akadtak politikusok, akik szerették volna elősegíteni Németország és Anglia közeledését. 1941 novemberében Pilet a Vichy-kormány berni követe előtt kifejtette, hogy a szövetségesek totális győzelme ugyanúgy fenyegetné a kis nemzetek függetlenségét, mint a tengelyhatalmaké. Franciaországnak ugyancsak érdeke, hogy Németország, bár ne uralja a kontinenst, de elég erős maradjon, hogy az európai szárazföldet „...mind az angolszász gazdasági imperializmustól, mind a szovjet kommunizmustól megvédje". 3 Végül: 1943. február 5-én jelentett a svájci hírszerzés egy békeközvetítési „afféréról, amely a Szövetségi Tanácsnál és Guisan tábornoknál igen nagy megütközést keltett, és sohasem sikerült pontosan tisztázni azt. A jelentés szerint Köcher, a berni német követ, Ilsemann katonai attasé kíséretében felkereste Pilet-t. Megbeszélésük során Köcher kijelentette: a német birodalmi vezetés nem számít már egyértelmű győzelemre, meglepte őket a szovjet hadsereg ereje. Arra akarták rábeszélni Pilet-t, hogy a semleges államok működjenek közre Európa „megmentésében", abban, hogy tudatosítsák az angolokkal-amerikaiakkal: egyedül a német hadsereg tudja megvédeni Európát a szovjet előrenyomulástól. Amennyiben az oroszok a Wehrmachtot szétverik keleten, mivel az angolok-amerikaiak a németeket erőik szétforgácsolására kényszerítik, úgy a „bolsevizmus" visszavonhatatlanul benyomul Európába. A német vezetésnek az a véleménye, hogy teljesen lehetséges az angol-52 Bonjour: i.m. V 450-451. 53 Bonjour: i.m. III. kötet. Idézi: Neue ZUrcher Zeitung 1. Juli 1970. Fernausgabe Nr. 178.
