Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
94 TIHANYI JÁNOS vábbiakban távoltartsa magát a Népszövetség politikai határozataitól és akcióitól. A svájci külpolitika ellentmondásos irányzatai, a semlegesség különböző módszerekkel való megőrzése - természetszerűen végigvonul e tanulmány egyes részein. Mégis célszerűnek látszik itt külön kitérni Marcel Pilet-Golaz-ra, aki 1940-től 1944-ig állt a külügyek élén, és 1940-ben szövetségi elnök is volt (Svájcban évenként választják az elnököt.) Pilet alakja több mint problematikus. Munkássága, magatartása jól jellemzi azokat a svájci köröket (bizonyára a kisebbséget), amelyek a villámgyors német győzelmek következtében idomuló külpolitikát hirdettek. Pilet 1940-ben kifejezte meggyőződését Németország végső győzelmében és ezt még a Szovjetunió megtámadása, majd az USA hadbalépése után sem adta fel. Emellett lebecsülte Nagybritannia potenciális erejét. S mivel toleráns volt a tengelyhatalmakhoz, felkeltette maga ellen a szövetségesek gyanúját. Az idősebb svájci generáció és a svájci történészek egyik vétkének tekintik 1940. június 25-i rádióbeszédét. A francia fegyverletétel első napján, mint szövetségi elnök szólt a svájci néphez. Ebben Franciaország fegyverletételét megkönnyebbüléssel fogadta, mert az a három nagy szomszéd közötti békéhez vezet. Bejelentette a részleges és fokozatos svájci leszerelést (ezidőben a svájci hadsereg mozgósított állapotban volt). Kijelentette, hogy Európának meg kell találnia egy új erőegyensúlyt, amely a régi, elavult formákon kívül keresendő. Mindez gyakorlatilag politikai kapitulációt jelentett e Hitler-féle „új rend" előtt. A beszéd németellenes svájci körökben éles visszatetszést váltott ki. Sőt, cselekvés, laza illegális szervezkedés is követte, amelyben a svájci hadsereg fontos beosztású tisztjei vezető szerepet játszottak. („Gotthard-Bund", „Aktion Nationaler Widerstand"). Részt vettek ezekben a svájci gazdasági életre, a sajtóra, a pártokra, a szakszervezetekre nagy befolyással lévő személyek. A cél: Svájc megszállása esetén történő ellenállás megszervezése volt. Pilet-nek felrótták, hogy a „cél szentesíti az eszközt" jezsuita elv alapján járt el, hogy nincs világos külpolitikai koncepciója stb. Végül is az európai hadihelyzet alakulása megcáfolta a németekhez idomuló és eredendően élesen szovjetellenes külpolitikáját, és 1944 decemberében, 55 éves korában a Szövetségi Tanács lemondásra késztette. Pilet soha nem ismerte el, hogy ő valamikor is hitt a németek győzelmében. Ám ennek ellenkezőjéről szem-és fültanúk feljegyzései, visszaemlékezései a cáfolatok. Pilet politikai portréját részletesen megrajzolta Bonjour a második világháborús időszakot befejező kötete végén.5 1 Figyelemre méltó ez a portré, mert Pilet tevékenységének, karakterének szinte filozófiai elemzésén túlmenően Svájc világháború alatti külpolitikáját veszi górcső alá. Érdekes a külpolitikai (Pilet) és a katonai (Guisan) vezető összehasonlítása, amelynek során Bonjour leszögezi, hogy az államférfi feladata komplikáltabb volt a katonáénál. Nem mentes a portré ellentmondásoktól sem, mert - habár hibáztatja Pilet-Golaz-t német orientációjáért, sőt tényekkel bizonyítja, hogy a szovjet-német háború kitörésekor is hitt Németország győzelmében - mégis azt írja, hogy Pilet a kis ország „hajóját megóvta" az alámeriiléstől. Nem sokkal utána pedig hangsúlyoz-51 Bonjour: i.m. V „16. Sturz Pilets" és „17. Pilet als Vorsteher des Politischen Departements": 426-452.
