Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 93 Nincs lehetőség a Svájc elleni német hírszerzés, politikai aknamunka és szabotázs-tevékenység részletes kifejtésére. Az Abwehr-alakulatok, az RSHA, Amt VI., Auslandsnachrichtendienst (SD der RSHA) és a RSHA, Amt IV., Gestapo számos német ügynököt telepítettek Svájcba. Közülük sokat még a háború kitörése előtt, gyakran olyan foglalkozást választva számukra, amelyek katonailag fontos objektumok közelében tették lehetővé letelepedésüket, vagy üzleti munkájukat. Mégis: legfontosabbak a német felderítő szervek számára a meggyőződéses alapon részükre dolgozó svájciak voltak. A németekre jellemző, hogy a háború alatt Svájcban elítélt 865 kémből 523 svájci állampolgár volt, legnagyobb részük a Harmadik Birodalomhoz közelálló „frontista". 1942 és 1944 között 17 svájcit végeztek ki Németország javára folytatott kémkedésért. Ezek az ügynökök mindent kiadtak német megbízóiknak, amihez hozzájutottak (tüzérségi állásokat, a Rajna-hidak koordinátáit, erődítmények leírásait, Svájc legnagyobb lőszergyára őrségének adatait, a Réduit védelméről, repülőterekről, üzemanyagraktárakról, felvonulási tervekről szóló adatokat, parancsnokok neveit stb.). A későbbiekben a svájci titkosszolgálat és a Svájcban a második világháború alatt folytatott szövetséges hírszerzés tárgyalása során visszatérünk különösen a német politikai hírszerzés és vezetője, Walter Schellenberg SS-tábornok Svájccal kapcsolatos akciójára. A semlegesség megőrzése A diplomácia A fentiekben vázolt negatív külső (mint fő) és belső (főként az Ötödik Hadoszlop tevékenysége) tényezők hatottak az ország külpolitikájára, elsősorban a hadihelyzet és a német kormány különböző területeken megnyilvánuló nyomása befolyásolta azt. Ám az előzmények korábbiak: utalunk Motta gesztusaira Németország felé a Gustloff-ügyben. Még nagyobb jelentőségű és egyben jellemző az olasz-abesszin háború (1935) kapcsán Svájc magatartása. A Népszövetség egyik tagja (Olaszország) megtámadta a Népszövetség másik tagját (Etiópiát). Svájc - maga is népszövetségi tag - külpolitikai és semlegességi dilemma elé került. A maga módján oldotta meg: elismerte az olasz fasiszta impériumot, vagyis legitimálta Mussolini abesszíniai rablóhadjáratát. (Megjegyzendő, hogy később másként jártak el a spanyol köztársaságban harcolt 800 svájci önkéntessel. A hazatérteket (150-en estek el) fogsággal büntették.) Angol, francia vezető újságok élesen támadták Svájcot, az olaszok viszont jelentős ipari megrendelésekkel látták el. Az országon belül széles körű felháborodást váltott ki az abesszinok elleni lépés. A semlegességi alapelvek megsértését kérték számon Mottától, aki 1920-tól 1940-ig, haláláig állt a svájci külügyek élén, és közben az Államszövetség elnöke is volt. Svájci történészek Motta utolsó pozitív lépésének tekintik, hogy ezután - talán felismerve a közelgő európai krízist (Ausztria, Csehszlovákia), amely végül is világháborúhoz vezetett - visszatért a teljes semlegességhez anélkül, hogy Svájc kilépett volna a Népszövetségből. Svájc számára engedélyezték ugyanis, hogy a to-