Századok – 1988

Tanulmányok - Jedruszczak Tadeusz: A független lengyel állam újjáépítésének problémái 1918-ban 926/V–VI

TADEUSZ JÇDRUSZCZAK 929 het hozni, ha a cél elérésének többi eszközét (az erőszak alkalmazásával való fenyegetést is beleértve) kimerítették, az általános helyzet pedig arra mutat, hogy a kívánt eredményt egyedül fegyveres úton sikerül elérni. Ez a felfogás meglehetősen általános, nem pontosítja például a katonai műveletek jellegét, kivált pedig kiterjedését. Jelen fejtegetésekben azonban ez nem fontos, ugyanis kizárólag annak a hangsúlyozásáról van szó, hogy a nemzeti felszabadító harcban nem lehet a priori kizárni a fegyveres cselekmények szükségszerűségét és célszerűségét. Ahhoz, hogy a fegyveres harc teljesítse a hozzáfűzött reményeket, és elérje kitűzött céljait, a helyzetnek megfelelő formákban kellően szervezettnek és irányítottnak kell lennie, feltételezve, hogy helyes időpontot választottak, és hogy az általános belső és külső feltételek kedveznek. Ha ebből a nézőpontból szemléljük a lengyel nemzeti felkeléseket, akkor - nem kérdőjelezve meg a felszabadító fegyveres harc eszméjét -el kell ismerni, hogy jobb szervezéssel és megfelelőbb vezetéssel jóval komolyabb eredményeket érhettek volna el. Ez kivált a Koáciuszko-felkelésre és az 1830-as novemberi felkelésre vonatkozik. A nemzeti felszabadító harc és a társadalmi kérdések összefüggése nem kétséges. Itt nincs hely ennek bővebb kifejtésére. A felosztások időszakában a lengyel felszabadító harcok esetében két probléma kívánkozik az élre: milyen társadalmi erők játszanak vezető szerepet ezekben a harcokban és hogyan alakult viszonyuk a kor alapvető társadalmi kérdéseihez, azaz előbb a parasztkérdéshez, majd a munkáskérdéshez és a parasztkérdéshez (megváltozott formában). A felszabadító harc fejlődése számára különösen fontos, hogy támogassák a paraszttömegek, hogy saját ügyüknek tekintsék. Ám a lengyel felszabadító mozgalom vezető központjai és a néptömegek közötti osztályantagonizmusokból az következett, hogy ezek a tömegek nem játszottak olyan szerepet a felszabadító harcban, amilyent kellett volna, hogy a harc sikerrel járjon. A felkelők vezetőinek túlzottan korlátozott társadalmi látóköre és az, hogy - a társadalmi kérdésekben - főként a birtokos osztályok érdekeit képviselték, nagyon ártott az 1830 novemberi és az 1863 januári felkelésnek. A kizsákmányolt rétegek érdekében a Kosciuszko-felkelésben tették viszonylag a legtöbbet. Az első világháború éveiben Nagyjából ilyen tapasztalatokkal és hagyományokkal rendelkezett a lengyel nemzet 1914-ben, az első világháború kitörésének pillanatában. A lengyel nemzet felszabadulásához - e nagy katonai konfliktusnak köszönhetően - kedvező feltételek jöttek létre, mégpedig a következő szempontokból: 1. Ebben a háborúban fegyveresen összecsapott egymással a korábban kialakult ellentétes táborokban levő három megszálló hatalom. Oroszország az antant egyik állama volt, Németország és Ausztria-Magyarország pedig a központi hatalmak tömbjét képezték. A megszállók közötti konfliktus egységük végét jelentette a lengyelellenes politikában. Ily módon végső soron megszűnt létezni annak a három államnak a hatalmas szövetsége, amelyekkel a lengyelek addig küzdöttek. Ettől fog-