Századok – 1988

Tanulmányok - Jedruszczak Tadeusz: A független lengyel állam újjáépítésének problémái 1918-ban 926/V–VI

930 A LENGYEL ÁLLAM ÚJJÁÉPÍTÉSE 1918-BAN va a lengyel politika előtt kirajzolódott a megszállók közötti ellentétek kihasználásának lehetősége. 2. Ez a háború - amint be is bizonyosodott - hosszan tartónak, pusztítónak ígérkezett, a megszálló államok mindenoldalú kimerüléséhez, és ami ezzel jár, többéves meggyengüléséhez kellett vezetnie. A meggyengült és ráadásul civakodó ellenfelekkel folytatott harc több reménnyel kecsegtetett a sikert illetóen, mint azelótt bármikor. 3. A megszálló államok, mivel két ellentétes koalícióban voltak, igyekeztek megnyerni maguknak a lengyeleket, a másik fél ellen fordítani óket. Ez a tendencia rögtön a háború kezdetén kirajzolódott, sót még kirobbanása előtt, a konfliktus kibontakozásának időszakában. Oroszország, illetve Németország és Ausztria-Magyarország 1914-ben egyaránt különféle nyilatkozatokat tett közzé a lengyel kérdésben, ezek számos ígéretet tartalmaztak. A megszállók kormányainak vagy hadseregeik katonai vezetésének bizonyára nem állt szándékukban ezeknek az ígéreteknek a megtartása, de már proklamálásuk puszta ténye is jóval kedvezőbb légkört teremtett a lengyel kérdés megoldására, mint korábban. A megszállóknak azonban kellett bizonyos valós engedményeket tenniük, akár azt, hogy beleegyeztek lengyel katonai alakulatok megszervezésébe, lengyel jelvények és lengyel vezénylet alatt, hogy megengedték társadalmi és elsősorban politikai jellegű lengyel bizottságok létrehozását, hogy végre elkezdtek - gyakran lengyel személyiségek részvételével - gondolkozni a lengyel kérdés olyan szellemben történő megoldásán, hogy lengyel politikai és közigazgatási szervezeteket alakítanak. 4. A háború kitörése és a megszállók gesztusai felkeltették a lengyel társadalom aktivitását, reményeket tápláltak az önálló államiság visszaszerzésére. Az idő múltával és a háború elhúzódásával ez az aktivitás és a remények nőttek, majd a háború végső szakaszában ez átalakult komoly és széles körű felszabadító mozgalommá. Éppen a háború idején jött létre nagyon gazdag publicisztika Lengyelország jövőjéről, gazdaságáról, kultúrájáról és helyéről Európában. Ugyanakkor foglalkoztak a múlttal, és bemutatták a lengyel állam régi fényét. Széles körű tevékenységbe kezdtek a legális és konspirációs lengyel pártok és szervezetek. Nagyméretű lengyel karitatív, diplomáciai és politikai akció bontakozott ki (többek között Henryk Sienkiewicz, Ignacy Paderewski, Roman Dmowski részvételével). Különösen aktív volt a párizsi Lengyel Nemzeti Bizottság. 5. A helyzet elsőrendű fontosságú új eleme volt, hogy a megszálló kormányok kénytelenek voltak tömegesen mozgósítani a lengyeleket hadseregeikbe. A korábbi háborúkkal ellentétben, az első világháborúban sokmilliós, hosszú, lineáris frontokon tevékenykedő hadseregek jelentek meg. Ahhoz, hogy ilyen hadseregeket hozzanak létre és tartsanak fenn, a férfiak nagy részét kellett mozgósítani. Becslések szerint csaknem 3 millió lengyel volt mindhárom felosztó állam hadseregében. Ez azt jelentette, hogy ennyi lengyelnek adtak fegyvert a kezébe, hogy különféle katonai szakkiképzésében kellett őket részesíteni, végül esélyt kellett nekik adni a harci tapasztalat megszerzésére, méghozzá - részben - a parancsnoklás és törzsvezetés különböző szintjein. Kedvező körülmények között elég lett volna ezt az embertömeget elkülöníteni a megszállók hadseregeiből, hogy Lengyelország érdekeinek védelmére kelhessen, és az ellenséggel szembeszegezhesse fegyverét. Éppen