Századok – 1988

Tanulmányok - Jedruszczak Tadeusz: A független lengyel állam újjáépítésének problémái 1918-ban 926/V–VI

Tadeusz J^druszczak A FÜGGETLEN LENGYEL ÁLLAM ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1918-BAN* A megszállás időszakában Az 1795 és 1918 közötti időszakot áthatották a független lengyel állani újjáépítéséért vívott küzdelmek. Ezekkel a törekvésekkel, a lengyel társadalom nemzeti szempontból legaktívabb csoportjaival szembeszállt a három megszálló hatalom: Oroszország, Poroszország és Ausztria. E hatalmak ereje és pozíciója olyan tartósnak és megkérdőjelezhetetlennek bizonyult, hogy sok lengyel és a lengyel kérdésben jóindulatú külföldi nem látott esélyt a lengyel nemzet politikai helyzetének javulására. Az emberi mentalitásban ugyanis van valami, ami inkább a dolgok létező állását szentesítő gondolkodást segíti, és inkább a hozzá való alkalmazkodásra késztet, mintsem olyan dinamikus, történelmi gondolkodásra, mely észreveszi a bennünket körülvevő világ változékonyságát, és felkelti a képzelőerőt a fejlődés jövőbeli útjainak előrelátására és az ehhez igazodó cselekvésre. Ám még ha az előbbi tendencia dominál is a társadalom legszélesebb köreiben, akkor is vannak olyan csoportok és egyének, melyek koruk elutasításának szellemében gondolkodnak és cselekednek, abban a meggyőződésben, hogy a változások elkerülhetetlenek. Persze mindkét állásfoglalást ösztönzik iacionális és irracionális motívumok, valamint különféle, az emberi tudatban funkcionáló mítoszok is. Ezt a természetesen jócskán leegyszerűsített sémát lehet alkalmazni a lengyel társadalom jellemzésére a rabság időszakában. Az első irányzat - bár nem a kizárólagos okság alapján - az organikus munka pozitivista irányvonalával köthető össze, olyan békés, gyakran a lojalizmusra támaszkodó törekvésekkel, hogy a megszálló kormányok javítsanak a lengyelek helyzetén. A második irányzatot romantikus, nonkonformista, lázadó magatartás jellemezte. A fegyveres harc gondolata és annak gyakorlati megvalósítása elsősorban a romantikus magatartásból származott. Az a megggyőződés, hogy a lengyel nemzet képes lerázni magáról a három hatalmas monarchia által rájuk kényszerített igát, ellenkezni látszott a józan ésszel, mégis eléggé elterjedt volt a felosztás időszakában. A nemzeti rabság e 123 évében, egyes időszakokban különféle pozitivista magatartások domináltak, másokban pedig a romantikus magatartás került az élre. Mindkét irányvonal megvolt Lengyelországban, és nemcsak harcoltak egymás el*A cikk Tadeusz Jçdruszczak-nak a Kwartalnik Historyczny 1987. évi 1. számában megjelent szövegének fordítása. Az érdeklődő olvasó annak nagyszámú jegyzeteiben megtalálja a részletes információt az említett múvek bibliográfiai adataival.