Századok – 1988

Tanulmányok - Kiniewicz Stefan: A kiegyezés problémája Lengyelországban a 19. században 915/V–VI

924 STEFAN KJENŒWICZ ki bécsi szószékről, német nyelven bélyegezhette meg a lengyel konzervatívok kormányzatát Galíciában. És a tartományban elhatalmasodott népi mozgalom, amely megkérdőjelezte a nagybirtok jogát a lengyel társadalom képviseletére Micha! Bobrzyáski helytartó (1908-1913) a legkiválóbb lengyel konzervatív politikus igyekezett megelőzni a rosszat. Bobrzyáski részleges modernizációjával akarta fenntartani a kiegyezés addig fennálló rendszerét. Megbukott, párthívei elhagyták, még a püspökség is dezavuálta.19 Ugyanezekre a háború előtti évekre esnek Józef Piísudskinak, a függetlenségi párt későbbi vezérének bizalmas beszélgetései a cs. és kir. tábornoki kar képviselőivel. Eszerint Ausztriának fel kellene fegyvereznie a lengyel „lövészeket", a lengyelek támogatnák Ausztriát a közeli konfliktusban Oroszországgal szemben. Ebben az Ausztriával való kiegyezés új formájának kezdetét kellene látnunk? Talán nem, hiszen taktikus, rögtönzött megegyezés jellegük volt, nem szólt sem a bécsi kormányzatnak, sem a lengyel társadalomnak.2

0 A világháborúnak kellett véget vetnie a galíciai kiegyezésnek. Először a Nemzeti Demokrácia mondta fel, kilépve - már néhány héttel a háború kitörése után - a Piisudski Légióinak nevet adó Nemzeti Főbizottságból. Nyomában a néppártiak a „Piast" csoportból. Tehát 1915-ben Galícia helytartója nem lengyel konzervatív lett, mint ahogy azt a gentlemen agreement fél évszázaddal azelőtt lefektette, hanem német tábornok. Az 1917-es breszti béke jelezte, hogy a Habsburg-monarchia feláldozza keleten a lengyel érdekeket az ukránok érdekében. Az utolsó osztrák-barátok lába alól ezzel Lengyelországban kicsúszott a talaj. De kicsúszott a dinasztia lába alól is.21 Zárójelben mondva: az utolsó próba egy kiegyezés megkötésére a megszál- \ lók és a lengyel társadalom között az 1916. november 5-i aktus volt, a Lengyel Királyság kikiáltása a központi hatalmak védnöksége alatt. Ezúttal a kezdeményezés a császároktól jött: II. Vilmostól és Ferenc Józseftől. Lengyel részről, fordított dolog, nem talált szélesebb támogatásra ez a felajánlás. Valójában ekkorra a rabság korszaka már a végéhez közeledett.2

2 A fenti tömör áttekintést a 19. századi lengyel kiegyezési erőfeszítésekről i három általános észrevétellel lehetne zárni. A kiegyezésnek a függetlenségét vesztett társadalom és ezzel vagy azzal a megszállóval csak akkor volt esélye sikerre, ha mindkét oldal - mind a lengyelek, mind a felosztó hatalom - (valódi vagy vélt) válságon ment keresztül. Lengyel részről szerepet játszhatott a függeüenség kivívása reményének összeomlása, míg a hatalom oldaláról - belső vagy nemzetközi bonyodalmak. 19

M. Bobrzymki: Z moich pamiçtnikoôw, Wroclaw, 1957., W. Lazuga: Micha! Bobrzyftski, V. 1982. 20

A. Garlicki: U zródclobozu belwedwrskiego, V. 1978., 184., 237., 247. 21 . Batowski: Rozpad Austro-Wçgier, Krakkó, 1982., S. Kieniewicz: L'orientation autrichienne en Pologne au temps des partages (w:) L'indépcdance et la question agraire. Esquisse polonaises du XIXe siècle, Wr. 1982. pp. 14-44. 22 J. Pajewski, Odbudowa panstwa polskiego 1914-1918. W. 1978.