Századok – 1988
Tanulmányok - Kiniewicz Stefan: A kiegyezés problémája Lengyelországban a 19. században 915/V–VI
A KIEGYEZÉS PROBLÉMÁJA LENGYELORSZÁGBAN A 19. SZÁZADBAN 923 1862-ben a bécsi lengyel követek eljutottak az ellentmondásig, 1863-ban a galíciai „vörösök" és a „fehérek" is a varsói Lengyel Nemzeti Kormány alá helyezték magukat, és az 1864-ben Galíciában is ostromállapotot, bebörtönzéseket és ítéleteket vont maga után. 1865 végén azonban az orosz területen lévő felkelés bukása után az osztrák-orosz konfliktus előestéjén a légkör mind a két oldalon megértővé vált. Az alkudozások még nyolc évig húzódtak. Ez azt jelentette, hogy a lengyel oldal lemondott a követelmények egész soráról, amikor megmutatkozott, hogy nem vezetnek eredményre. így hát 1869-ben világossá vált, hogy Galícia nem képes a tárgyalásokon elérni külön „kormány", és a szejmnek felelős „kancellár" kinevezését. 1870-ben a franciaországi második császárság bukása után elterjedt a „lengyel Piémont" eszméje. 1872-ben befejeződött a lengyel-cseh közös front kialakításának őszinte próbája, a bécsi centralisták ellen (Idea, amelyet a lwowi demokraták vezetője Frantiszek Smolka tett divatossá.) 1873-ban a galíciai szejm lemondott további igények támasztásáról Béccsel szemben. Elégedettek voltak azzal, amit kaptak: az iskolák, a bíróság, az adminisztráció ellengyelesítésével, az olyan javasolt elég széles autonómiával, és ami a leglényegesebb, a kulcspozíciók betöltése befolyásolásának elérésével - mint a helytartó és a tartományi marsall. Hatásukban megmutatta ezt a lengyel konzervatívok által átvett államhatalom és az ellenőrzés jellegét a galíciai autonómia fölött: világos dolog, hogy ez lengyel és ukrán néptömegek hátrányával járt. Mellékesen elérték a lengyel konzervatívok korlátozott befolyásukat a bécsi kormányzatra, az ausztriai belügyekre. Cserébe lemondtak a függetlenség elnyeréséről, amit az 1866 i decemberi szejmi felirat zárórésze is jelez: „Felség, melletted állunk és melletted akarunk állni.". 1866-ban még beszéltek a „galíciai Piemontról"; mégis később, hosszú évekig, Lengyelország függetlenségét elérhetetlennek tartották. Bécsi nézőpontból fontosabb volt a galíciai kiegyezés másik aspektusa: mégpedig hogy a Lengyel Kör lemondott más decentralizációs törekvések támogatásáról a Monarchiában. i A galíciai kiegyezést a magyarral ellentétben nem formalizálták valamilyen ünnepélyes aktussal. Lefektette néhány állami és tartományi törvénycikk, miniszteri rendelet és bizalmas megegyezés, amelyek felvázolták a modus procedendit néhány évtizedre. Lengyel szemszögből a kiegyezés előnyös volt, elsősorban a nagybirtokok számára, de ugyanígy előnyös az értelmiség jelentős csoportjainak, akiknek megnyitotta a hivatali karrierhez vezető utat; előnyös a lengyel oktatásügynek, tudománynak és kultúrának, ebben az értelemben hasznos, még a három részre osztottság szintjén is, a lengyel nemzetiségnek.18 A 19. század végén ezen az oly simán működő rendszeren repedések kezdtek feltűnni. Az Európában elmélyülő demokratizációs folyamat nem kímélte az öreg Habsburg-Monarchiát sem. 1897-ben a Reichsrat választási eljárását kiegészítették az ún. „ötödik kúriával", ennek következtében a szocialista Ignacy Daszyós-18 K. Grzybowski: Galicja 1848-1914. A politikai szerkezet története Ausztria szerkezetének történelmi hátterén, Wroctaw, 1959., S. Kieniewicz: Adam Sapieha, Lwów, 1939 J. Zdrada: Zierch Czertoryskich, V. 1969., H. Wereszycki: Pod be rte m Habsburgów, Krakkó, 1975.
