Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 809 légiumainak és professzorainak könyvtárai.7 8 Ám leginkább a világi személyek -elsősorban a helyi hatalom képviselői, hivatalnokok és jogászok7 9 - magánkönyvtárainak megjelenése volt jellemző, de a városokban székelő főurak és a királyi család tagjai is rendelkeztek saját könyvtárral.8 0 A könyvkultúra központjainak másik csoportját tizenegynéhány, közép-európai vonatkozásban közepes nagyságúnak tekinthető város képezte. Ezek az állami és az egyházi hatalom helyi központjai voltak, ahol általában iskola (székesegyházi vagy káptalani) is működött. Ezt rendszerint egy magiszter, baccalaureus vagy néha csak a krakkói egyetem egy volt diákja vezette. Természetesen e városokban is fennálltak a későközépkori egyházi intézmények, valamint az egyházi hivatalokban vagy plébániákban tevékenykedő papság könyvtárai.8 1 Néha ezekben a közepes nagyságú városokban olyan világi személyek, elsősorban városi polgárok, nyomaira bukkanhatunk, akik szövegeket gyűjtöttek. Az ilyen lengyel városok polgárai által birtokolt vagy olvasott könyvekről szóló egyik első információnk a Szász tükör Landrechtjének (Landrecht Zwierciadla Saskiege) latin fordítása melletti feljegyzés. A fordítást Szandamériai Konrád (Konrad z Sandomierza) készítette a 14. század derekán Pacanowi Miklós (Mikotaj z Pacanowa) szandomiriai polgár („in Sandomiria civis") megbízásából8 . A 15. században azután egyre több említést találunk a nagyobb központoktól távolabb eső, provinciális jellegű városok polgárainak tulajdonát képező szövegekről. Ilyen például a nagylengyelországi városka, Zb^szyn polgármesterének könyvtára (1453) 3 , vagy a przemysli városi írnok Liber Leguma, ahol a jogi szakszövegek mellett, történeti és szépirodalmi jellegű részeket is találunk.8 A városi központokban élő, a 15. század folyamán egyre növekvő számú világi értelmiség csoportjának a lengyel kultúra fejlődésében játszott szerepe átfogó feldolgozása még várat magára.8 78 J. Zalhey, Bibliotéka Jagielloriska w latach 1364—1492, (in:) História Bibliotcki Jagiellonskiej, I. kötet szerk.: J. Zarebski, Kraków 1966, 1-130.; W. Szelinska, Bibliotek profesorów Uniwersytetu Krakowskiego w XV i pocz^tkach XVI wieku, Wroclaw 1966. 79 Például Mikotaj Wisliczka, krakkói polgár (meghalt 1415), aki a városi törvényszéken működött, kb. 20 kötetből álló, főleg jogi szövegeket tartalmazó könyvtárral rendelkezett. A könyvek összeírását (a Jagelló Könyvtár kéziratából Krakkóban, nr 2397) közreadta: J. Zalhey. Bibliotéka Jagielloftska, 66-67. — Szymon Niger (meghalt 1483) a gnéznai konzisztórium ügyvédje szintén rendelkezett egy kisebb jogi könyvtárral — B. Ulanowski (ed.). Acta capitulorum пес non iudiciorum ecclesiaticorum selecta, II. kötet. Cracoviae 1902, 662 nr. 80 Vo. K. Dobrowolski, Modlitewnik królewicza Aleksandra. Ustçp z dziejów polskiej kultury umystowej w drugiej potowie XV wieku. „Przegljd Biblioteczny" 1(1929); M. Gebarowicz, Na sladach polskich bibliotek królewskich. „Roczniki Biblioteczne" 14(1970) 113-137. 81 E. Potkowski, Ksi?zka rekopiámienna w kulturze Polski, 203-211.; E. Potkowski,Le livre manuscrit, 97-104. 82 E fordítás legrégebbi kézirata a gnéznai székesegyház könyvtárában (Bibliotéka Katedralna w GnieZnie, ms 104.) VÖ. Z. Rymaszewski Lacinskie teksty Landrechtu Zwierciadta Saskiego w Polscç, Wroclaw 1975, 69-77. 83 В. Ulanowski (ed.). Acta capitulorum, II. kötet, 1253 nr. 84 A kódex leírása: E. Potkowski, Ksiçàka rekopiámienna w kulturze Polski, 210. 85 E. Maleczyhski, Ze studiów nad tworzeniem sie intcligencji miejskiej w póznym sredniowieczu. „Odrodzenie i Reformacja w Polsce", 12(1967), 5—28. Egy analóg magyarországi csoportról: L. Me-
