Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 783 A törzs történetének nulla-éve kijelöli a törzsi térben az eredeti területet, amelyet nemhiába neveznek egyes népek az ország köldökének. Tőle és hozzá képest számítják és rendezik el a területi hódításokat. Ezt a szerepet töltötte be Lucka is, mely „in medio" egyesítette a közösséget, sajátos, nemcsak területi gyűjtőhelyévé vált a törzsi szervezetnek.61 Tacitus említése a semnonusok jelentőségéről a suebus törzsszövetségben lehetővé teszi, hogy mérlegeljünk minden okozati kapcsolatot és függőséget, amelyet itt bemutattunk a luczanok fennhatóságának Kosmas-féle leírása alkalmával.6 A Germania szerzőjének szűkszavú megfogalmazásai találóan jellemzik az összefüggést a semnonusoknak a törzsek csoportjában elfoglalt vezető pozíciója és a közösség történeti hagyománya, kultusza között. Ez a forrás lehetővé teszi, hogy jobban értékeljünk egyes, az állami-törzsi szervezetek kulturális rendszerére jellemző összefüggéseket, melyeket Kosmas közlésében gyengébben vagy egyáltalán nem vázolt fel. Végső soron a két kép, a luczanok közösségéről és a suebusok szövetségéről, kölcsönösen kiegészíti egymást, és eléggé teljesen megismerteti azokat az alapvető kategóriákat és az őket összekötő kapcsolatokat, amelyek közösen alkotják a törzsi mikrovilág kultúrájának vázát. Tacitus feljegyzi, hogy a semnonusok „vetustissimos se nobilissimosque Sueborum memorant". 3 Ezt a nemességet és a törzsek csoportjában elfoglalt kiemelt helyet tehát, akár a luczanoknál, a történeti hagyomány adja nekik, amely ezekben az emberekben látja az első telepeseket, a leendő közösség protoplasztáit. Ők voltak a kezdet, a legnemesebbek a suebusok között, következésképp logikus, hogy földjükön kell lennie annak a helynek, ahol először telepedtek meg a törzs képviselői. A Germania szerzője ezt a területet nem jelöli meg középsőként a suebusok fennhatóságában, azt sem közli, hogy a semnonusok központi helyet foglalnak el a törzsszövetségben, kijelenti, hogy e legnemesebb nép területén szent liget található, az egész közösség számára elsőrendű fontosságú szentély. Ez számít a legnagyobb szentségnek, mivel „tamquam inde initia gentis, ibi regnator omnium deus".64 A semnonusok ligetében tisztelik azt az istenséget, amely talán a legfőbb a germán panteonban, mindenesetre a legfontosabb a suebusok közössége számára, de a kultuszba beletartozik saját eredetük emléke is, az originis gentis hagyománya.6 5 Tacitus egy másik megfogalmazásban is közli a régiség (nemesség) és a kultusz (sacrum) értékeinek rokon jelentését. Amikor munkájában megismételte a hallott vélekedést a semnonusok vezető szerepéről a suebusok szövetségében, mintegy iiczonosci geograficznej w áredniowieczu (Tilburyi Gervasius. Tanulmány a földrajzi tudományosság törénetéből a középkorban). Wroclaw 1970. 146. 61 Ld. S. Czarnowski: i. m. 226. 62 Germania, 39. A Germaniának ehhez a fejezetéhez irodalmat ad A. A. Lund: Zum Germanenbegriff bei Tacitus, Appendix II: Zur Identität des „regnator omnium deus"? (In:) Germanenprobleme in heutiger Sicht. Kiad. H. Beck. Berlin-New York 1986. 78. 63 Uo., 39,1 64 Uo., 39,2 " О. HOfler: Das Opfer im Semnonenhain und die Edda. (In:) Edda, Skalden, Saga. Festschrift zum 70. Geburtstag von F. Genzmer. Heidelberg 1952, kivált а 67.; J. С. Plassmann: i. m. 211.
