Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

778 JACEK BANASZKIEWICZ ténész megállapításait. A fehér a királyi-papi csoport jele (első funkció), a társadalmi hierarchiában e legmagasabb rétegre jellemző szentséget, szépséget, emelkedettséget tükrözi. E három fogalom jelentésében egymással egybeforr, amiért is „Biafygród" gyakran „Pigknygród" (Szépvár) lett.3

Ebben az összefüggésben jelentősek J. Maczynski magyarázatai a „fehér ház" címszóra, amelyeket szótárában közölt: „olyan építmény, amelyben maga a birtokos gazda székelt a maga nevében, úri avagy fehér háznak neveztethetett".4

0 A fontosabb „Biaiygródok" csoportjában (Gyulafehérvár Romániában, Székesfehérvár, az albán Berati, Belgrád, a dalmáciai Biograd na moru, a Kijev melletti Belgorod és a Parsçta menti Bialogard) mindegyik várost vagy a szláv korszakból eredő székvárosi hagyomány jellemzi, vagy más tulajdonságok, melyek a központ kiemelt jellegét mutatják (pl. a fejedelem, a püspök székhelye stb.). 1 Bialogard, mint a törzsi közösség központi vára specifikumának megragadása részben alátámasztja a fenti nézetet. Még inkább arra ösztönöz, hogy a többi „Bialygródot", amelyek szintén szláv és későbbi uralkodók koronázóhelyei voltak, a közép világszemléletének és az összes belőle eredő gondolat prizmáján keresztül szemléljük. 2 A problémát itt csak jelezhetjük és főbb vonásaira utalhatunk; célunk valójában az, hogy felhívjuk a figyelmet tanulmányunk tulajdonképpeni tárgyára: arra, hogy bemutassuk, miként működött a középpont körül csoportosuló kozmikus négyszög-struktúra a szláv hagyományban. Mielőtt a mai Nyugat-Csehországra irányítanánk tekintetünket, és megállnánk azoknál й forrásszövegeknél, amelyek hosszabb ideig lesznek figyelmünk középpontjában, nézzük meg egy pillanatra az Adriai-tenger partján letelepedett szlávokat. Pop Dukljanin krónikája részletesen leírja Budimir-Szvjatopolk király - a szerző szerint -, az első horvát-szerb keresztény uralkodó regnálását, akinek alakja a krónikás tolla nyomán nagy törvényhozóvá, az állam űj formájának megalkotójává válik.43

Valamennyi legfontosabb törvényhozó és közigazgatási tevékenység 39 Pl. az albán Belgrad, Id. J. Nalepa: Belgrad (Berat). SSS I. köt. 1961. 102. Joannes Maczynski: Lexicon latino-polonicum. Regiomonti 1554 (repr. kiad. R. Olesch, Slawistische Forschungen. XIV. köt. Köln 1973), 992. Ld. még Stownik polszczyzny XVI wieku (A 16. századi lengyel nyelv szótára). II. köt. Wroclaw 1967. 105. 41 Ld. Z. Hilczerówna, J. Nalepa, W. Kowalenko, W. Moli és W. Swoboda megfelelő cikkeit az SSS-ben. A „lengyel" területről jöhetett ide BiaTogarda, Id. J. Spors: Podziaty polityczne i administracyjne Pomorza Gdaitskiego i Stawiensko-STupskiego, XII-XIV wiek (A Gdaríski és a STawnói-Stupski Tengerpart politikai és közigazgatásai megoszlása, 12-14. század). Stupsk 1979. 54. A Biaiygródok jelenségének analógiáját képezi az, hogy a török nomádok a fekete (jelentése szerint nagy, fő) meghatározást adják hozzá a szteppei birodalmak uralkodói rezidenciáinak, menedékeinek elnevezéseihez (Qara, qum, Qara ordu, Qara choío, Qara qorum) — ld. O. Pritsak: i. m. 377. Felvetődik a színjelölés problémája szélesebben a szlávságban is: a gyakorlat Lengyelországban is régóta élt (Id. Thietmar, VI, 56 (38), VIII, 4/3); Szent Kinga életrajzában (MPH IV, 685.) Kálmán a Ruthenorum Alborum rex stb. Ily módon adták meg a földrajzi irányokat is (pl. a Fekete-tengert a dél színének megfelelően vörösnek hívták - Mph v, 883.), valamint bizonyos értékeket (pl. a származás elsőbbségét - regio in meditulio Russiae vagyis Russia Alba; ld. A. Gwagnin: Sarmatiae Europeae deseriptio. Mos-chovia. fol. 1. Cracoviae 1578). 43 Ljetopis Popa Dukljanina. Kiad. V. Moi in. Zágráb 1950. 48.; V! Kovalenko: Budimir-Szvatopluk. SSS I. köt. 1962. 171.; Ua.: Dukljanin Pop, uo., 401. L. E. HavKk: Dukljanská Krónika a Dalmatská legenda. Prága 1976. 13.