Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 779 gyűléseken és szinódusokon zajlik, melyeket Duvanjsko Poljén tartanak meg. Többek között itt kerül sor Budimir királlyá koronázására, az uralkodó éppen ezen a helyen várta az egész néppel együtt a bíborosok és püspökök érkezését Rómából. A koronázási ünnepség után, a salonai és dukljei érsekségek létrehozása után -„posthaecBudimirus - scripsit privilégia, divisit provincias et regiones regni sui ac terminos et fines earum".4 Az uralkodó először két nagy tartományt különítetettel: a Tengerparti (Maritima) és Szerbia (Transmontana). Ezután mindegyiket két részre osztotta. Primőrje esetében az egyik felét - „a loco Dalmae, ubi rex tunc manebat et synodum tunc facta est, usque ad Valdevino vocavit Croatiam Albam", a másikat - „ab eodem loco Dalme usque Bambalonam civitatem, quae nunc Dyrachium, vocavit Croatiam Rubeam".45 Zagorje is két vidékre oszlott: a nyugati Boszniára és a keleti RaSkára. Budimir tehát a királyság megalapításában a négyosztatúság elvét tartotta szem előtt, az általa uralt területek központja pedig a gyűlés helye volt, Duvanjsko Polje, ahol összegyűlt az uralkodóval együtt az egész nép. Teljes erővel hangsúlyozni kell, hogy ez a kiemelt gyülekezőhely a fennhatóság középső pontja, az a terület, amelyből ered és amelyben összetalálkozik mind a négy vidék: Fehér- és Vörös-Horvátország, Bosznia és Raäka. Kínálkozik Budimir tevékenységének összehasonlítása a római augur szakrális cselekedetével, aki az ég megfigyelése alapján kijelöli a világtájak szerint négy részre osztódó templomot. A pap és a király középen vannak, átfogják a négyrészes egészet, annak jobb oldali, bal oldali, elülső, hátulsó részét. A Budimir tevékenysége és az augur rituális gyakorlata közötti összefüggés még mélyebbre nyúlik. Livius leírja azt a szertartást, amelynek Numa Pompilius vetette alá magát, amikor beiktatták az uralkodói jogkörbe Rómában: az augur felvezette a várba, leültette arra a kőre, amelyről kijelölték az isteni jelek megfigyelésének területét, majd a pap, miután a teret négy részre osztotta, bal kezével egy meghajlított pálcát tartva, a jobbat pedig Numa fejére téve, Jupiterhez imádkozott a trónjelölt megerősítéséért úgy, hogy egy bizonyos tér kereteiben jelet ad.46 Numa sajátos megkoronázásának sok köze van ahhoz a ceremóniához, amely Budimirnak adott koronát, és kialakította országának arculatát. Az augurhoz és Numához hasonlóan a szerbek és horvátok leendő uralkodója is középen van, különleges helyen, ahonnan másképpen látja fennhatóságának négyrészes terét. Itt ruházzák rá a főhatalmat, ebből a pontból ered a közösség társadalmi-területi rendje. A létrehozott állami rendszerben (koronázás, a fennhatóság határainak kitűzése, az egyházi hierarchia megteremtése, a jogok és privilégiumok leírása és rendezése, a hivatai hierarchia megteremtése) színszimbolikát is alkalmaztak. A krónika szegényes utalásaiból azonban nehéz megállapítani, hogy Felső-Horvátország 44 Ljctopis Popa Dukljanina. 53. 45

Uo„ 54.; V. Kovalenko: Dalén (Duvno). SSS I. köt. 314. 46 Az augur tevékenységéről a szakrális térfelosztás szempontjából részletesen W. Müller: i. m. 36-45, (III. fej. Auguralformer und quadrieiter Gesichtskreis). Ld. mg G. Dumézil: La courtisane, l'univers de l'augure с. fej. 161—170.; A. Magdelain: L'auguraculum de l'arx à Rome. Revue des Études Latines. 47. 1969. 263-269.