Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 771 merániai eredetű. Ennek a nézetnek csak akkor lesz értelme, ha azoknak a teriileteknek a perspektívájából fogalmazódik meg, amelyeken az említett központ található. A pomeránok - egy bizonyos politikai-területi egység lakói - adták Biatogardnak ezt a speciális, kiemelt helyzetet. Számukra, a törzsi szövetség számára, az általuk létrehozott vár a közösség szakrális-politikai sarkkövét képezte.7 Ferdeszájú Boleszláv Bialogard elleni hadjáratától időben nem messze Pomeránia területén egy másik közösség is kiemelt helyzetet adott központjának, Wolinnak, az egész területhez képest. Bambergi Ottó pomerániai hittérítő egyik életrajzírója, Herbord így ír Wolinról: „Sed quia civitas hec in meditullio sita est Pomeranie civesque Iulinenses fortes et dure cervicis, tam dux Vratizlaus quam principes terre sedem episcopatus illic fore censuerunt."8 Ez az eset külön tanulmányozásra szorul, tekintetbe véve a bonyolult politikai viszonyokat Nyugat-Pomerániában. A központnak a régi kultúrákban betöltött szerepéről sok megállapítást tettek, most a vizsgált pomerániai példa kedvéért a további fejtegetésekhez legfontosabb kérdések felvetésére szorítkozunk. A terület többi részéhez képest központinak tartott terület volt az a hely, ahol a legkönnyebben és a legjobban született meg az emberek kapcsolata a sacrummal, a felsőbbrendű világgal. Itt helyezték el a világoszlopot, amely az égboltozatot tartotta.9

Honi földön helyezték el a „világ köldökét", és így érték el - amint Stefan Czarnowski fogja fel -, hogy a makrokozmosz behatoljon a mikrokozmoszba, és hiánytalanul benne legyen.10 Egyszóval, mindaz, ami a közösség életében a legértékesebb, am;

alapvetően határozza meg a politikailag szervezett társadalmat, a fennhatóság középpontjában koncentrálódik. Természetesen itt helyezkedik el a fő szentség. Beszédes az a példa, amellyel Brémai Ádám szolgál.1

1

Közli, hogy Uppsala, a svédek által leginkább tisztelt szentéllyel, in medio Suevoniae fekszik. Ugyanennek a szerzőnek köszönhetően számolhatunk be egy analóg jelenségről a szlávok között. Igaz, a megfelelő információ nem közvetlenül fogalmazódik meg, mégis arra a következtetésre vezet, hogy Radogoszcznak, akárcsak Uppsalának, központi helyzetet adtak 7 Ld. W. Losinski: Osadnictwo plcmiennc Pomorza VI-X wiek (Pomeránia törzsi települései a 6-10. században). Wroclaw 1982. 180.; E. Cnotlimy: Bia+ögard gród wczesnopolski (Biafogard ólengyel vár). Koszalin 1982. 8 Herbordi Dialógus de Vita s. Ottonis ep. Babenbergensis. Kiad. J. Wikarjak, K. Limán. MPH n. s. VII. köt. 3, Varsaviae 1974. II, 37, 135. 1. Az életrajz 1158-1160 körül keletkezett, Ottó 1139-ben halt meg. 9 A. V. Ström: Germanische und Baltische Religion. Stuttgart 1975. 80.; J. O. Plassman: Widuking von Corvey als Quelle für die germanische Altertumskunde. Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur. LXXV. köt. 1953. 202.; J. Trier: Irminsul. Westfählische Forschungen. IV. Köt. 1941. 99-133.; P. Le Roux: Le Celticum d'Ambigatus et l'Omphalos galois. La royauté suprême des Bituriges. Ogam. 13. köt. (1) 159-184.; К. Moszynski: Kultura ludowa Stowian (A szlávok népi kultúrája). II. köt. 1. Varsó 1968. 23. 10

S. Czarnowski: i. m. 226. Adami Bremensis: Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificum. (In:) Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalters. XI. köt. Kiad. R. Buchner. Berlin 1961. 230. (I, 60).