Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

772 JACEK BANASZKIEWICZ a törzsszövetség őt körülvevő területein. Brémai Ádám felsorolja az Elba és az Odera között lakó szláv törzseket - a hawolánokat, a doszánokat, a lubuszánokat, a woliniánokat és a stodoránokat -, és közli, hogy közöttük medii et potentissimi omnium sunt Retharii.12

Területükön van a szentélyéről híres Radogoszcz is - sedes idolatriae -, ahogy a krónikás nevezi. A redárok és kultuszközpontjuk jelentősége összefügg a törzs és a szanktuárium központi fekvésével az általuk létrehozott politikai egységben, az egész fennhatóság központjának tartott hely ellenőrzésének tényével. Ők ,,medii" vannak a szövetség többi törzséhez képest, és ez a terminus a gondolkodást a kelta „Mediolanum" toponimia felé irányítja. A kelta kultúrkörben éppen ilyen névvel ruházták fel rendszerint valamilyen települési-politikai vidék szent, tökéletes központját.1

3 A redárok Radogoszcza és a kelták szent ligetei, medionemetonjai között egy másik hasonlóság látszik kirajzolódni. Caesar azt írta, hogy a carnutok (kamutok) földjén van egy olyan vidék, amelyet a bennszülöttek egész Gallia középpontjának tartanak, és hogy mindenfelől erre a helyre jönnek azok, akiknek vitás ügyeik vannak, és megoldást keresnek.1

4

Ennek az információnak a fényében, amely kidomborítja a centrum-központ régiók (törzsek) fölötti jellegét, a „kívülről jöttekkel" szembeni szolgáltató szerepét, világosabbá válik a törzsszövetség fővárosa nevének etimológiája, ahová a redárok tartoztak. Radogoszcz, vagyis „rada gosciom" (tanács a vendégeknek) vagy „slüz§ca rada goáciom" (tanáccsal szolgáló a vendéfennhatóság kultikus- társadalmi-Azt a három jelzőt, amelynek a mai nyelvben fel kell ölelnie a szervezett közösség alapvető funkcióit, az orosz krónika más megfogalmazásokkal adta meg: a közlés indoka azonban változatlan maradt. 969 körül a Poveszty vremennüh let feljegyzi Szvjatoszlav fejedelem kijelentését, aki a következő szavakkal fordult anyjához, Olgához: „Nem akaródzik nekem hosszabb ideig Kijevben maradni, a Duna menti Perejaszlavecben akarok élni, mert az földem közepe, és azért is, mert ide érkezik minden jótétemény (melyeket élvezünk): a görögöktől arany, drága szö-12 Uo., 252. (II, 21). Ld. G. Labuda: Wytworzenie wspólnoty etnicznej i kulturalnej plemion Stowianszczyzny pofabskicj i jej przemiany w rozwoju dziejowym (Az Elba-menti szlávság törzsei etnikai és kulturális közösségének kialakulása és változásai a történelmi fejlődésben). (In:) Sfowianszczyzna polabska miedzy Niemcami a Polskjí (Az Elba-menti szlávság Németország és Lengyelország között). Szerk. J. Strzelczyk. Poznan 1981. 26.; D. Zoladz: (A redárok). uo. 217-222. Ch. J. Guyonvarcli: Mediolanum Biturigum. Deux éléments de vocabulaire religieux et de géographie sacrée. 1. Le nom des Bituriges. 2. Le toponyme Mediolanum. Ogam. 13. köt. (1) 1961. 137-158. 1.; D. A. Binchy: Celtic and Anglo-Saxon Kingship. Oxford 1970. 12. 14 Ld. F. Le Roux: i. m. 161. " Ld. T. Witkowski: Der Name der Redarier und ihres zentralen Heiligtums. (In:) Symbolae philologicae in honorem V. Taszycki. Prace Komisji Jçzykowej PAN. XVI. köt. Wroclaw 1968. 405-415.; A. Gieysztor: Mitologia Stowian (A szlávok mitológiája). Varsó 1982. 129.; J. Strzelczyk: Radogoszcz. Stownik Starozytnosci Stowianskich (Szláv Nyelvemlékek Szótára, a továbbiakban: SSS). IV. köt. 1970. 450.; Legutóbb L. Dralle: Rethra. Zu Bedeutung und Lage des Redarischen Kultortes. Jahrbuch für die Geschichte Mittel- und Ostdeutschlands. XXXIII. köt. 1984. 37-61.