Századok – 1988
Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI
GÓTOK KÖZÉP-EURÓPÁBAN 763 Iáit, sajnos napjainkra már elkallódott dárdabegyet, melyen rúnaírással TILARIDS (valószínűleg: „országdúló ellenség", „területrabló", „támadó fél") felirat található.3 3 Nehéz megállapítani - mivel a lelet nem maradt fenn -, hogy a 3. századi keltezés a belső jegyekre támaszkodik-e, vagy az írott forrásokkal való egyezés érdekében deduktív jellegű. Nem feledkezve meg a belemagyarázás örökké fennálló lehetőségéről, hozzá kell tennünk, hogy elméletileg a lelet eljuthatott későbbi területekre is, mondjuk az 5. században, és így valamely a hunok támadása elől északra menekülő germán népcsoport maradványává válhatott. Csak a volhíniai Równe környéki Dytynicz helységben 1956-ban és a lengyel határnál lévő Brest-Triszinnél 1960-ban feltárt lelőhelyek változtattak radikálisan a helyzeten. Azóta az ún. volhíniai csoport (volinszkaja gruppá polej pagrebjenyij) leleteivel kapcsolatos régészeti támpontok száma már meghaladja a százat. Ezek a 2. sz. közepe - 4. sz. végéről származó települések, temetők, kincsek a Bug folyótól nyugatra, a Teterewen és a Bohon túl délkeleten szétszórtan található lelőhelyek. Azonnal világossá vált, hogy a volhíniai népcsoport habitusa élesen különbözik a (délnyugatról határos) przeworski kultúrkörben - s ha lehet még inkább -az északkeletről határos balti kultúrkörben élő népekétől. „Territoriális és kronológiai szempontból, meg a régészeti adatok tanúsága szerint a imazóvia-volhíniai kultúra közvetett kapcsolatot teremt két rokon kultúra, a Visztula alsó folyásánál élő gót-gepida és a csernyahovi között" (J. V. Kuharenko). Fiatalabb a „gót-gepida" kultúránál, de idősebb a csernyahovinál. Volhíniában, Podlachiában, Mazóviában hirtelen bukkanak fel, helyi gyökereik nem voltak. A Visztula-menti és az észak-mazóviai kultúrát a csernyahovival összekapcsoló, eddig hiányzó láncszem, a wielbarki kultúra helyi csoportjának tartott volhíniai csoport elkülönítése lehetővé teszi, hogy megkülönböztetett figyelemmel közeledjünk ahhoz a kérdéshez, hogy a germán elem milyen szerepet töltött be a csernyahovi kultúrában. Mint látjuk, ez a kérdés már megérett egy korszerűbb átdolgozásra, de tekintettel arra, hogy jelenlegi cikkünk terjedelme korlátozott, most mellőzzük ezt. Nem kerülheti hát el figyelmünket, hogy az őstörténeti adatok világosan és egyértelműen bebizonyították, hogy a 2. és 3. századok során a Balti-tengertől (főként Kelet-Pomerániából) Mazóvián, Podlachián, Volhínián, Ukrajnán át a Feketetenger irányában új, eddig ismeretlen és olyan intenzitású és jellegű kulturális elemek áramlottak át, amiket nem magyarázhatunk kizárólag a kereskedelmi kapcsolatok és kulturális diffúzió hipotézisével. E változások hordozói csak szervezett embercsoportok lehettek. Minél délebbre haladunk, annál kevésbé körvonalazottan és kevésbé határozottan érvényesült a jövevényeknek a helyi lakosságra gyakorolt hatása, hogy végül a csernyahovi kultúra területén teljesen feloldódjon a helyi (főleg szarmata) szubsztrátumban, és vele egy új, viszonylag homogén minőséget alkos-Végiil vö.: M. A. Tyihanova, Sztárserunyicseszkije n&dpiszi, in: E. M. Melnyikova, Szkangyinávszkije runyicseszkijc nádpiszi, Moszkva 1977, p. 133-139.
