Századok – 1988
Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI
764 JERZY STRZELCZYK son.3 4 Nem a gótok hozták létre a csernyahovi kultúrát, és valószínűleg nem 6k alkották az egyetlen láncszemet közte és az európai Észak között. Abban, hogy a wielbarki kultúra elemei a Fekete-tengerhez eljutottak, a pomerániai, mazóviai és más népeknek is része volt. Találunk köztük gótokat és valószínűleg más, általunk talán névről nem ismert germán csoportokat is. Újabb felfedezések tucatjai és az elméleti kérdések terén elért fejlődés lehetővé tették, hogy mélyrehatóbban foglalkozzunk a wielbarki kultúrával, s ez Ryszard Woíagiewiczet"5 további lényeges megállapításokra késztette. Valószínűleg a wielbarki kultúrához tartozó népcsoportok nem alkottak szoros egységet, csak „laza kommunikatív közösséget (...), mely szűkebb kommunikatív egyesülésekből tevődött össze". Ez utóbbiak valószínűleg törzsi (etnikai) egységek voltak. Wofagiewicz három csoportra osztja őket: két „autochton" populációra, akik az Alsó-Visztula vidékét és a cheimnoi területeket lakták (vendek?), valamint a Sfowinoi partvidéken és a Drawói tóvidéknél élőkre (rugok/ulmerugok?) és egy Skandináviából származó „allochton" populációra (valószínűleg gótok és gepidák). A fenti következtetések alapján a wielbarki kultúra területén hat települési övezet különíthető el, és a letelepedés dinamikáját az egyes övezetek keretein belül kell vizsgálni. Ezek a következők: (1.) a Visztula torkolatvidéke (a Gdariski-öböl övezete a kaszubi partvidéktől az Elblagi felföldig és a cheimnoi terület), (2.) Közép-Pomeránia (Sfowinoi partvidék és a Drawói tóhátság), (3.) a kaszubi és krajnoi tóvidék Nagylengyelország északi részével együtt, (4.) eylaui és olsztyni tóhátság a Pasteka, iyna és a Drwçca felső szakaszával, (5.) a jobb parti Mazóvia és Podlachia, (6.) Polesie és Volhínia. Kétségtelen az 1. és 2. övezetek autochton jellege: az oxivói kultúra idejétől folytonosságot mutatnak. Wotagiewicz szerint a wielbarki kultúra létrehozói ezen övezetek népei közül kerültek ki. A 4. övezet, a tartalék területeinek megcsappanása miatt vándorlásra kényszerült alsó-visztula-vidéki lakosság fokozatos terjeszkedése következtében alakult ki. Ha a 4. övezet kialakulását autochton lakosság terjeszkedésével magyaráztuk, akkor a 3. övezet kialakulását a pomerániai kultúra eltűnése óta lakatlan kaszubi és krajnoi tóvidéken, idegen, allochton, valószínűleg skandináv eredetű népcsoportok bevándorlása eredményezte. Az utolsó két övezet, az 5. és a 6., a wielbarki kultúra kései („cecelski") szakaszára datálható, és kialakulásuk „szorosan összefügg a korábban elfoglalt övezetek benépesítésekor végbement változásokkal". A korábbi („lubowidi") szakasz övezeteiben új jelenség figyelhető meg: régi temetkezési helyeiket elhagyják, „A temetők elhagyásának folyamata csak az A 5a , és vele összefüggő D övezetekben lévő stabil településeket kerülte el, viszont magával sodorta az egész В és С övezeteket, valamint az Alsó-Visztula egy bal parti területdarabját, és az A körzetben a cheimnoi területet". Ezzel egyidejűleg a przeworski kultúra területén - a nidzicai csoportban 34 , VÖ. a volhíniai csoportra vonatkozó irodalmat: Stan badan... p. 138-139, 65. jegyz. Az idézet Kuharenko munkájából való, Jeszcze raz о wotinskoj gruppé polej pogrebjenyij i о putyi gotov к Czjornamu Morju, Archeologgia Polski 16(1971) p, 249-253. R. Wotagiewicz, Kultura wielbarska - problemy interpretacji etnicznej, in: Problemy kultury wielbarskiej, Slupsk 1981, p. 79-106, főleg a p. 81. Wotagiewicz az övezeteket A-F betilkkel jelöli, ezek az 1-6-ig számozásnak felelnek meg.
