Századok – 1988
Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI
762 JERZY STRZELCZYK tör magának a „csernyahoviak" többnemzetűsé gének elmélete. Vita tárgyát képezik azonban az olyan kérdések, mint a kultúra időrendisége, regionális tagoltsága, és egyes összetevőinek jelentősége. A szovjet tudósok erősen hangsúlyozzák az iráni (szarmata), ritkábban a trák elemek szerepét a csernyahovi kultúra keletkezésében. A szlávoknak igen aktív szerepet tulajdonítanak a csernyahovi kultúra északnyugati körzetében2 (a szélsőséges nézeteket mellőzzük). Az egyes felfogások közelebb kerültek egymáshoz a germán elemeknek a csernyahovi kultúra egészében betöltött szerepének és aránylagosságának kérdésében. Igazán nem vagyunk híjával ma sem (legalábbis a közelmúltig) az olyan kísérleteknek, melyek megpróbálják a csernyahovi és a gót kultúra létrehozóit azonosítani (pl. J. Werner, M. A. Tihanova), ám ezek a próbálkozások aligha mondhatók tipikusaknak. Sokkal megalapozottabb K. Godlöwski álláspontja, aki a csernyahovi kultúra kialakulásának természeti és társadalmi okait, valamint annak sokszínűségét tanulmányozta (saját tradíciók, külső impulzusok), és e folyamatban a kelet-germán elemeknek igen nagy jelentőséget tulajdonított) mind a politikai szerveződés, mind a népesedés szempontjából. „Tehát a csernyahovi kultúra a délkeleteurópai történelem »gót« időszakának felel meg, bár megalapozói nem feltétlenül csak gót vagy más (...) germán törzsek lehettek."30 Hasonlóan fogalmaz Wojciech Szymaiíski is: „A csernyahovi kultúra alapjait különféle törzsek hozták létre: mind a Dnyeper menti szkíta nép, mind a vele rokon szarmaták, geto-dákok (főleg a nyugati széleken), valamint a Skandináviából a Visztula és a Bug mentén letelepedett gót nemzetségcsoportok, akik magukkal hoztak más, apróbb, főként germán népcsoportokat. Ez a 3. században gót vezetéssel kialakult, az írásos emlékekből ismert, barbár törzsszövetség anyagi kifejeződését jelzi."31 A csernyahovi és a római kori Balti-tenger melléki kultúrák hasonlóságát és kapcsolatait érintő minden fejtegetés csaknem a 20. sz. 50-es éveinek végéig akadályokba ütközött, mert hiányzott a territoriális kapcsolat a „gót - gepida" (wielbarki) kultúra régészeti lelőhelyei és a csernyahovi kultúra területi elhelyezkedése között. így a gótok és a gepidák a lengyelországi területeken át délkelet felé történt átvonulásának feltételezhető útvonalát rekonstruálni lényegében csak intuitív jelleggel lehet. Igaz ugyan, hogy korábban a - főleg német - tudósok Volhínia, Podólia és Ukrajna területén már kimutattak település-, temetkezési hely és kincslelet maradványokat, melyek a korabeli kultúrák és germán népek tipikus vonásait viselik, majd ezeket a nyomokat megpróbálták összefüggésbe hozni a gótok fent említett útvonalával3 2 , de ezek egymástól különálló felfedezések, állításaik pedig korántsem voltak mindig olyan egyértelműek és határozottak, mint amilyennek első pillanatban tűntek. Ilyen szemmel kell néznünk többek között azt a látszólag vitathatatlan leletet, mint a Volhíniában, a Kowla környéki Suszyczno helységben ta-29 Ld. W. D. Baran uo. idézett miiveit. 30 K. Godlowski, Ukraina w okresie póznolatenskim i wplywów rzymskich in: Ukraina - terazniejszosc i przeszlosc, Krakow 1970, p. 198. 31 W. Szymanski, Stowianszczyzna wschodnia, Wroctaw 1973, p. 27. 32 Vo. W. Antoniewicz, Zagadnienie Gotów i Gepidów na ziemiach Polski w okresie rzymskim, Przegtgd Zachodni 7(1951), 5/6, p. 26-59, különösen p. 51.
