Századok – 1988
Folyóiratszemle - Kiesewetters Hubert: Regionális iparosodás Németországban a birodalom megalakulása idején 742/IV
742 FOLYÖIRATSZEM LE KIESEWETTER, HUBERT REGIONÁLIS IPAROSODÁS NÉMETORSZÁGBAN A BIRODALOM MEGALAKULÁSA IDEJÉN Az egységes Németország létrejötte előtti regionális iparosodás vizsgálata esetében különösképpen figyelembe kell venni, hogy - ellentétben például Angliával, Franciaországgal vagy az Egyesült Államokkal, ahol az iparosodás előtt vagy kezdetén létrejött a nemzeti állam - a későbbi Német Birodalom területén 1803-ig jórészt apró államok léteztek. A bécsi kongresszus idején létrejött ugyan a Német Szövetség, amelyet 39 szuverén állam alkotott, azonban közöttük csupán néhány nagyobb, 10 000 km1 -en felüli állam volt (Ausztria, Poroszország, Bajorország, Hannover, Württemberg, Baden, Szászország, Mecklenburg-Schwerin), egészében nem homogén összetételű, állandóan szeparatista tendenciákkal küzdő szövetségről volt szó. Schaumburg-Lippe, Hessen-Hornburg, Liechtenstein, s természetesen a szabad városok még az 500 km2-es nagyságot sem érték el. Csak a Zollverein 1834-es létrehozása eredményezte Németországban nemzetállami síkon számottevő gazdasági-piacintegratív erő kialakulását. Németország egykori sajátos történeti és politikai struktúrája a 19. század kezedete óta meghatározta az iparosodás folyamatát is. Miután Angliában Yorkshire-ben és Lancashire-ben végbement az iparosodás, majd egész Nagy-Britanniát átfogta, a múlt század elején a belga, francia, német régiók is megpróbáltak ezen az úton haladni. A textilgyártásban versenyképes, s emellett a szükséges természeti erőforrásokkal is rendelkező kontinentális területek számára volt adott az angol minta követésének lehetősége. Nem volt azonban ilyen egyszerű a helyzet a széttagolt Németországban, ahol sok állam vagy túlságosan kicsi volt az iparosítási folyamathoz* vagy nem rendelkezett megfelelő erőforrásokkal ahhoz. Az állami döntéseknek és intézkedéseknek ezért a német iparosításban nagyobb szerep jutott, mint Angliában. Németország regionális iparosodásának vizsgálata megköveteli, hogy a régiókat mint viszonylag autonóm egységeket kezeljük, amelyeket más hatások érnek, s amelyekre más összefüggések vonatkoznak, mint a nemzetállamokra. A német államok - Ausztriától és Poroszországtól eltekintve -a német egység létrejötte előtt egy nemzetállamnál gazdaságilag és társadalmilag nyitottabb, dinamikusabb rendszert képviseltek. A következőkben az ilyen szempontból először most kiértékelt 187 l-es népszámlálási adatok alapján próbálunk képet adni a munkavállalók megoszlásáról az összes német államot, illetve régiót illetően. Az egykori népszámlálás egyes kategóriáihoz (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés, hadsereg stb.) tartozás természetesen számtalan problémát vet fel. Eltérő elvek szerint történt például az összeírás az egyes államokban stb. Az ipar, valamint a kereskedelem és közlekedés - tehát az iparosodás tipologizálása szempontjából döntő kategóriák -esetében azonban a hibalehetőségek viszonylag csekélyek voltak. Ezért az adatok a kitűzött célokra felhasználhatók. Az egész birodalomra vonatkozó adatok szerint 1871-ben az iparban a foglalkoztatottak 32,8%-a, míg a közlekedésben és kereskedelemben 9,0%-a tevékenykedett. A kimutatásban szereplő 77 állam és régió közül a szász Zwickau foglalja el az első helyet az iparban foglalkoztatottak aránya (64,9%) alapján. Ezután a thüringiai Reuss (62,8%), majd a szász Bautzen (52,1%), a badeni Viliingen (50,5%) és Berlin (49,9%) következik. Az egész Szász Királyság 49,5%-os értékkel a hatodik helyen szerepel. A hat legcsekélyebb aránnyal rendelkező állam és régió a következő: Luxemburg (16,1%), Poznan (17,2%), Kelet- és Nyugat-Poroszország (17,6%), Mecklenburg-Schwerin (18,8%), Alsóbajorország (19,2%) és Launenburg (19,7%). Megállapítható, hogy az ipari foglalkoztatottak magas aránya nincs korrelációban a kereskedelem és közlekedés foglalkoztatottjainak magas arányával. A regionális iparosodás vizsgálatakor fontos az összehasonlított régiók homogenitása. A vizsgált államok és régiók közötti számottevő nagyságkülönbség nehezíti az összevetést, hiszen például Bréma és Poroszország iparosodottságának összehasonlítása igen nehéz. Ezért célszerű a homogenitás érdekében csak az 5000 és 60 000 kmJ közötti területű régiókat vizsgálni. Ez a 77 korábban vizsgált egység számát 28-ra csökkenti, s sokkal inkább lehetővé teszi a regionális iparosodás foka alapján történő differenciálást. Szászország (49,5%) ebben a rangsorban messze megelőzi a Rajna-vidéket (41,1%) és Vesztfáliát (40,2%). A másik póluson Mecklenburg-Schwerin (18,8%), Poroszország (17,6%) és Poznan (17,2%) állnak. A német területek között iparosodásuknak a szekunder szektorban foglalkoztatottak és a
